A Debreceni Törvényszék kedden tartott nyilvános ülésén kihirdetett végzésében helybenhagyta a Debreceni Járásbíróság 2017. február 27-én hozott ítéletét, melyben felmentette az egy rendbeli szexuális erőszak bűntette és a társtettesként, felfegyverkezve elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól I.r. M. Arnold és II.r. G. Róbert vádlottakat.
Az ügyészség megalapozatlanság okán az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, míg a vádlottak és védőik az ítélet helybenhagyását kérték a másodfokú bíróságtól. A Debreceni Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálatra alkalmasnak találta. Megállapította, hogy a járásbíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a perrendi szabályokat betartva folytatta le eljárását, s a bizonyítékokat túlnyomó részt helyesen értékelve állapította meg ítéleti tényállását.
Dr. Szurdi Béla, a másodfokon eljáró bíróság tanácselnöke a határozat szóbeli indokolásakor kiemelte: 2014. július 4-én 11 óra körül a sértettet a Hatvan utca és a Déri tér közötti területen, a belvárosban, fényes nappal brutális támadás érte, amikor két ismeretlen személy megközelítette, megállásra bírta és egyikőjük egy éllel, heggyel bíró eszközzel elvágta a sértett ruháját, eközben a sértett testét több helyen megvágta, ez alatt a másik, ismeretlen személy kivette a sértett kezéből a tulajdonát képező borítékot és mobiltelefont. A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyetértve úgy ítélte meg: a bizonyítékokat sorra véve kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy a cselekményt az ügyben megvádolt két személy követte el.
A sértett a támadást követően olyan sokkos állapotban volt, melynek hatása alatt tett nyilatkozatai – így többek között az, hogy először két másik férfit vélt támadóiban felfedezni, akikről kiderült, hogy a cselekmény idején igazoltan más helyszínen tartózkodtak – gyengítették vallomása bizonyító erejét, amelyre nem lehetett az ítéleti tényállást alapozni.
A Debreceni Járásbíróság eljárása során valamennyi lehetséges bizonyítékot beszerzett. A nyomozás során vett szagminta és genetikai szakértői vizsgálat sem tudta kimutatni egyértelműen az I.r. vádlottal való egyezőséget, így azokat a bíróság nem értékelhette a vádlottra nézve terhelő bizonyítékként. Miként a bíróság rendelkezésére álló kamerafelvétel sem támasztotta alá a sértett vallomását. Az I.r. vádlott az eljárás során végig következetesen tagadta a cselekmény elkövetését. A II.r. vádlott pedig a később visszavont, egyes nyomozati anyagok ismeretében tett beismerő vallomásában a sértett vallomásával nem egyező módon taglalta a történteket. A tanács elnöke kiemelte: mind a mai napig nem került elő az elkövetés eszköze.
A Debreceni Törvényszék az ügy felülbírálata során nem látott indokot az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, ezért azt kisebb korrekciók mellett helybenhagyta. A ma hozott végzéssel a Debreceni Járásbíróság ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható.
Hozzászólások