Végre találtak maguknak véleményezni valót a magyar emberek. Úgy általában nem gondolkodnak semmin, nem érdekli őket semmit, nem néznek be senki és semmi mögé, nem állnak ki másokért, még önnön magukért sem. De végre itt a menekülőút a nihilből: Zara, a szerencsétlen szurikáta, meg az ötödikes kölyök, aki a harapás után elpusztította.
Erkölcsi, etikai géniuszok országa vagyunk. Ugyan saját élete bűzlik a bűntől, de az átlagmagyar gátlástalanul elbírál: rossz gyerek, rossz igazgató, rossz szurikáta. A becsületrend lovagjaiként, a tisztaság szigorú apácáiként, a gyermeknevelés és az állatgondozás professzoraiként ítélkeznek a nép fura fantáziájú lányai és fiai, ezrek mondják meg vastagon az internetre fröccsentve, mit kellett volna csinálni akkor a szurikátával és mit kell csinálni most a gyerekkel. A semmiheznemértő zsenikórus falsul ordítja a magáét.
Pedig mi történt? Baleset történt. Szerencsétlen, tragikus baleset. Ennyi, és nem több. Talán.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások