Január 19-én, a Mozinet Filmnapok keretében minden eddiginél unikálisabb alkotást láthatott – a film februári premierje előtt – a hazai közönség. A Mozinet a sorozata eddigi darabjaihoz képest szokatlan módon most nem egy nagyjátékfilmet, hanem egy dokumentumfilmet ajánlott a hivatalos forgalomba kerülése előtt a nagyérdeműnek. Az Anna Hints rendezte észt-francia-izlandi koprodukcióban készült Smoke Sauna Sisterhood című film vetítésén jártunk.
A 2023-ban a Sundance Filmfesztiválon bemutatkozott, ott a Word Cinema szekció legjobb rendezésnek járó díjával kitüntetett, Észtország részéről a 2024-es Oscarra jelölt dokumentumfilm olyasfajta tradícióba vezeti be a nézőt, amelyről – legalábbis az alkotás megtekintéséig – azt gondolhattuk, hogy van némi fogalmunk. Hisz ki ne szeretne – főleg a mostani téli hidegben – szaunázni egyet, s épp ezért azt is nagyjából mindenki sejti, hogy milyen egészségügyi előnyei vannak, ha néha önként megizzasztjuk magunkat a hazánkba inkább Finn-, mintsem Észtországból idetelepített létesítmények egyikében.
Ezt az előzetesen meglévő(nek) vélt ismeretünket írja teljes mértékben felül az észt füstszaunázás rejtelmeibe, sőt, nyugodtan írhatom, hogy a rituáléiba való belemerítkezés. Pontosabban: a nézők rendező általi belemerítése. Egy összeszokott, a meztelenül történő szaunázás miatt egymás testének minden egyes porcikáját ismerő nőkből álló csoport életébe nyerünk bepillantást, azon keresztül, ahogyan a rendszeresen végzett izzasztókúrájuk során lelkileg is kitárulkoznak egymásnak. S miközben ott ülnek, fekszenek, mozognak, úsznak előttünk teljesen meztelenül, egy személyében elmosódott, idős hölgy hangja a szaunázás ősi, az észt társadalomban szinte vallásos rajongás övezte kultúrájának is részeseivé válunk. Megtudjuk, hogy régebben még szülni is a szaunába jártak a nők, hisz a nedves közegben a fájdalmakat is könnyebb elviselni. Ám arra, hogy miért főleg a nők körében kedvelt hely a szauna, már a film során a szemünk előtt szaunázó hölgyek történetéből döbbenhetünk rá.
Szó szerint rádöbbenhetünk, mert a négy hölgy által elmesélt, egytől-egyig szívfacsaró és fájdalmasan szomorú élettörténet szinte mindegyike egyvalamiről tanúskodik: ezeket a nőket olyan trauma érte, ami elől a túlélésük érdekében valahová menekülniük kellett. Így válik a szemünk láttára mentsvárrá a szauna, ahol a nők egymásnak mesélve, testüket sózva és csalánnal csapkodva, miközben a maguk „szaunahimnuszát” éneklik, igyekeznek megszabadulni minden addig bennük felgyűlt testi-lelki fájdalomtól.
Az izzadtsággal távozó testi méreganyagokkal párhuzamosan így olyasfajta lelki méregtelenítés is zajlik a füstszaunában, ami felér egy szeánsszal. Egy, hetente többször végzett lelki rituáléval.
De hogy a fizikum és a psziché tisztulása mennyire nem választható el egymástól, azt a film gyönyörű koreográfiája és fényképezési technikája is sugallja számunkra. Anna Hints rendezésében ugyanis legtöbbször a mesélőknek csak a testét látjuk. Az arcuk nagyon ritkán jelenik meg, éppen azért, hogy érezzük: a testük beszél, a testükkel beszélnek szaunázás közben, hiszen elsődlegesen azt érte bántalom, először azt kell meggyógyítani, méregteleníteni, amely már önmagában előidéz, előkészít valamiféle lelki újjászületést.
A filmnek azonban van még egy – az eddigiekkel szorosan összefüggő és remek – összetevője. Az itt „felmutatott” testek ugyanis messze állnak attól, hogy pozitív esztétikai élményt nyújtsanak. A rendezőnek ezzel véleményem szerint az lehetett a célja, hogy ne a „jó testek” látványára fókuszáljunk. Hogy a figyelmünket a matéria ne terelje el a pszichés mondandótól. Hogy valakinek ne csak a fizikumát bámuljuk, hanem azt hallgassuk, amit mond, vagy azt nézzük, ahogy mondja. Azaz, hogy a beszélgetések mélységére koncentráljunk. És ezt a célt maximálisan elérte az a különleges, egyben sejtelmes látványvilág, amit ezalatt a másfél óra alatt a szauna füstjében megkapunk.
Aki ezek után kíváncsivá vált a Smoke Sauna Sisterhood című filmre, február elejétől az Apolló moziban megtekintheti.
Gyürky Katalin
Hozzászólások