Télűző vigadalom, gazdagon terített asztal és nagy eszem-iszom. A farsangi mulatság egykoron a tél búcsúztatását és a nagyböjtre való felkészülést jelentette. Kalóriadús étkek, szalagos fánkok, zsírban sült csörögék – a számtalan fogás mellett, megannyi népi hagyomány színesítette a tavaszváró eseményt.
Farsang farka
A népszokás szerint farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd jelenti az igazi farsangot. Maga az időszak minden évben változik, mert az egyházi kalendárium szerint, vízkereszttől egészen hamvasztószerdáig tart. Ebben az évben a nagyböjt kezdete február 17-re esik. Az időszak végét jelentő három napot nevezzük „farsang farkának”. A hagyomány szerint a hosszú böjt előtt, húshagyókeddig még van lehetőség nagyokat falatozni, mulatozni.
„Felkötjük a farsang farkát” – tartja a mondás. Régen meglátogatták a rokonokat, szomszédokat és együtt temették a telet, együtt vigadtak, lakomáztak. A közelgő nagyböjt előtt bőséggel fogyasztottak zsiradékban sült ételeket, melyeket a szokásosnál torkosabban fogyasztottak, tekintettel a közelgő negyven napos böjtre.
Ahogyan a mondás tartja: „Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon!”
Remélők egy csoportja (Novaj, Heves m.) Farsangjáró maskarás csoport (Csömör, Pest m.) Az álarcosok hátba verik a járókelőket az utcán (Tejfalu, v. Pozsony m., 1976) A farsangoló „menyasszony és vőlegény” egy ház udvarán táncolnak (Csölöszte, v. Pozsony m., 1976) Vőlegény, menyasszony és musztikás (Bölön, v. Háromszék m., 1972) Álarcos farsangi felvonuló (Moha Fejér m.) Farsangi szokások. Remélők felvonulása (Novaj, Heves m.) Farsangi bolodkerék (Bölön, v. Háromszék m., 1972)
A torkos csütörtök is erre tesz utalást
A múlt században zajló politikai és társadalmi átrendeződéseknek köszönhetően, a torkos csütörtök hagyománya is feledésbe merült. Mígnem egyszer, egyfajta reklámcéllal újra felelevenítették, s újfent a bekerült a köztudatba. Ugyanakkor a régi magyar népszokás szerint, tekintettel a vallásra, húshagyókedden minden húsételt elfogyasztottak. Azonban egyes források arra tesznek utalást, hogy a vallási kötelezettségeket olykor kicselezve, a hamvasztószerdát követő csütörtökön, kisfarsangot tartottak és elfogyasztották a megmaradt farsangi fogásokat. Elképzelhető ugyan, de igencsak meglepő, hogy az akkori szigorú katolikus hagyományokat ilyen könnyedén felrúgták volna. Éppen ezért sejthető, hogy eredeti időpontja mégiscsak a böjtöt megelőző csütörtökre esett, és nem az azt követőre, mintahogyan manapság az elterjedt.
Farsangi vigadalom a tél búcsúztatását is jelentette
Népi hiedelmek és a hozzájuk társított rítusok beivódtak a magyar népszokásba. A leghíresebb farsangi babona szerint, mikor is rövidebbek a nappalok és hosszabbak az éjszakák, a gonosz szellemek életre kelnek. A kísérteteket zajos, maskarás vigadalommal próbáltak elűzni. Emellett a halált és a balszerencsét is távol akarták maguktól tartani. A hosszúra nyúlt, hideg téli hónapok a szűkölködést és az ínséges időszakot jelképezték, ezeket ártó szellemek és boszorkányok képében hívta életre a kor népe.
Hazánk leghíresebb farsangi rituáléja a mohácsi busójárás, melyet jellemzően farsangvasárnapon tartottak. A mohácsi busójárás, amely hungarikumnak számít, 2009-ben az UNESCO szellemi örökség listájára is felkerült. A farsangi alakoskodás célja egyfajta lezárás volt. Egy virágzó, bőséges jövő reményében adták meg a módját a szórakozásnak és a lakomázásoknak.
Mohács, 1964. Mohács, 1973. Mohács, 1973. Mohács, 1979. Mohács, 1979.
A farsangi lakomák a legjellegzetesebb étke talán a fánk, melyet számtalan módon készíthetünk el.
„Ha a böjti időszak előtt, a farsangi időszakban fánkot sütnek és esznek, akkor a legerősebb tavaszi vihar sem képes elsöpörni a ház tetejét “– tartja a mondás.
Az udvarlási szokásokhoz is szervesen kapcsolódott a fánk készítése. A hagyományos szalagos fánk egyfajta jelkép volt, hiszen a jegygyűrűt szimbolizálta. Legtöbbször ebben az időszakban járták a legények a lányos házakat, mikor is finom fánkkal várták őket az eladósorba kerülő leányok. Ekkor a legény megfigyelte, hogy hogyan kínálja a fánkot leány. Ha a leány megfelezte a fánkot a legénnyel, akkor viszonozta a szerelmét.
Szalagos farsangi fánk hozzávalói:
- 50 dkg finomliszt
- 2 dkg élesztő
- 5 dkg cukor
- 5 dkg vaj
- 2 tojássárgája
- 1 evőkanál rum
- 1 csipet só
- 3-4 dl tej
- olaj a sütéshez
A jól sikerült fánk alapja a meleg: legyen meleg a helyiség, az alapanyagok, de még a kezünk is. Az élesztőt 2 dl langyos tejjel, egy kanál cukorral és két kanál liszttel felfuttatjuk. A maradék cukorral elkeverjük a tojássárgáját, a kovászhoz öntjük. Hozzáadjuk a langyos vajat, a lisztet, egy csipet sót, a rumot meg annyi langyos tejet, hogy közepesen lágy tésztát kapjunk. Alaposan megdagasztjuk, majd letakarjuk, és langyos helyen másfélszeresére kelesztjük. Ezután a tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk a fánkokat, és letakarva további 30 percig kelesztjük. Majd közepesen forró, bő olajban megsütjük. Sütéskor először a fánkok felső része kerüljön a zsiradékba fedjük le az edényt, majd amikor egyik felük rózsaszínűre sült, fordítsuk meg őket, és fedő nélkül süssük tovább. Így lesz az oldaluk szép, szalagos. (Recept: Vidék Íze)
Hozzászólások