Egy alpesi francia falu kastélyának padlódeszkáira írta titkos naplóját egy 19. századi ács. Az őszinte feljegyzésekből kirajzolódik az egykori falusiak élete.
A különleges naplót a Picomtal kastély új tulajdonosai találták meg, mikor felújították az épület emeleti szobáit. A ceruzás írás a padlólapok alsó felén rejtőzött, így azt csak a deszkák felszedésekor lehetett észrevenni.
A feljegyzéseket a dátumok szerint 1880 és 1881 között Joachim Martin készítette – számolt be róla a BBC honlapja.
A kutatás hamar kiderítette, hogy Martint bízta meg a kastély akkori tulajdonosa a parkettázással. Az ács különleges naplójából kiderül, hogy az utókornak szánta a feljegyzéseket. A 72 rövidebb-hosszabb naplórészlet némelyike pusztán a tényeket sorolja, másokban azonban személyes érzelmeit is megosztja a leendő olvasóval.
"Egy egyszerű mesterember szavai. Nagyon személyes dolgokról számol be, mert tudja, hogy azokat senki sem fogja elolvasni, csak valamikor a távoli jövőben" – mondta el Jacques-Olivier Boudon, a Sorbonne Egyetem történésze.
Joachim a szextől a bűntetteken át a vallásig számos témát felhoz, és ezzel rendkívüli bepillantást enged a kastély falain túli kis település, Les Crottes (ma: Crots) lakóinak életébe.
A napló legsokkolóbb bejegyzése egy gyermekgyilkosságot idéz fel, amely 12 évvel később is üldözte Joachimot. "1868-ban éjféltájban elhaladtam egy istálló ajtaja előtt. Nyöszörgést hallottam. Egy régi barátom szeretője volt, aki éppen vajúdott" – írta. Az ács felidézte, hogy időközben a nő hat gyermeket szült, négyet közülük az istállóban földeltek el. Azt is világosan leírta, hogy nem az anya, hanem a szeretője – vagyis barátja, Benjamin – ölte meg a gyermekeket, akit Joachim azzal is megvádol, hogy az ő feleségét is megpróbálta elcsábítani.
"Ez a bűnöző most megpróbálta elbaltázni a házasságomat. Csak egy szót kéne szólnom, rámutatni az istállóra, és mind a börtönben végeznék. De nem teszem. Gyermekkori barátom. Az anyja pedig az apám szeretője" – írta.
Joachim naplója szerint az olyan falvakban, mint Les Crottes, a gyermekgyilkosság tabu volt, a népek tudták, hogy megtörténik, de senki sem beszélt róla.
Nagyon is elképzelhető, hogy a titok terhe vezette Joachimot a naplóírásra. A másik ok a helyi pap elleni haragja lehetett.
Az 1880-as években gyors változások zajlottak, létrejött a harmadik francia köztársaság, a monarchia a végét járta, országszerte reformok zajlottak, amelyek az egyház hatalmát is korlátozták. Joachim örült a reformoknak, részben személyes érzelmei miatt, ugyanis utálta Lagier abbét, aki szerinte a gyónást használta ki szexuális vágyai kielégítésére, és nagy nőfaló hírében állt.
Mint egy bejegyzésben írta: az abbé beleártotta magát a családi ügyekbe, a gyónás ürügyén arról faggatózott, hogy ki hogyan szeretkezik a feleségével. "Tudni akarja, hogy hány alkalommal egy hónapban", és azt is, hogy milyen pozitúrában.
Boudon szerint akkoriban nem volt ritka, hogy a papok ilyen kérdéseket tettek fel a hívőknek azon a vallási alapon, hogy irtsák a nem gyermeknemzés céljából történő szexuális együttlétet. Az epizód feljegyzése azonban azt jelzi, hogy ez a gyakorlat inkább az egyházellenességet növelte.
Bourdon kutatásai kiderítették, hogy a gyülekezet és az abbé közötti feszültség tovább nőtt: 1884-ben azt kérték a hívők, hogy váltsák le Lagier-t. Számos levél támogatta a petíciót, közülük az egyiket Joachim írta. A levelek részben arra hivatkoznak, hogy az abbé megsérti a gyónási titkokat. De azt is írták, hogy szörnyen alkalmatlan doktor.
Ez pedig egy újabb érdekességre világít rá, arra, hogy a korabeli falusi életben sok pap gyógyítóként is működött, ami ugyancsak felbosszantotta az igazi orvosokat. De vidéken orvosból kevés volt, és a betegekhez is a papokat hívták. Joachimnak és a többi panaszosnak ezzel a gyakorlattal nem is volt baja, csupán azzal, hogy az abbé doktornak egyáltalán nem vált be.
Másik érdekesség, hogy a falu nem katolikus papot kért az abbé helyett, hanem protestánst, annak ellenére, hogy Les Crottes-ben alig akadtak protestáns hívők, bár Joachim anyja éppen egy volt közülük.
Boudon szerint ez azt mutatja, hogy az emberek fejében a katolicizmus és a protestantizmus között nem volt olyan éles különbségtétel, mint gondolták, egy házas lelkipásztor éppenséggel szimpatikus volt számukra.
"
Boldog Halandó. Mikor engem olvasol, én már nem leszek többé. Légy okosabb annál, mint én voltam 15 és 25 éves korom között, amikor csak a szerelemért és az alkoholért éltem, keveset tettem és sokat költöttem. Hegedűs voltam" – írta magáról az ács.
Joachim Martinról kevés maradt fenn. 1842-ben született és 1897-ben hunyt el. Fiatalemberként ünnepségeken hegedült. Négy gyermeke született. Nem tudni, hogy készült-e róla valaha fénykép.
Boudon szerint az ács nyilvánvalóan okos és érzékeny ember volt. Naplóját kifejezetten a halála utáni időknek, egy jövendőbeli olvasónak szánta. "A történetem rövid és őszinte és egyenes, mivel rajtad kívül senki sem látja majd, mit írtam" – fogalmazott a padlódeszkán.
(MTI)
Hozzászólások