Tomster új kalandjai – interjú Pásztor Tamással

Pásztor Tamás, azaz Tomster az Atom zenekar énekes-gitárosa, a Pastorbot Design Services művészeti vezetője, de karikatúrákat és képregényt is készít a Berettyóújfaluból származó alkotó.

Hogyan ismerted meg a képregényeket?

Kiskoromban, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején rengeteg képregény volt a piacon, ahogyan szerencsére ma is. Olvastam és gyűjtöttem is őket. Vannak időszakok, amikor kevésbé, máskor jobban követem őket, de ez a hobbi nálam a mai napig megmaradt. Végigkíséri az életemet.

2005 és 2010 között készítettél képregényt Tomster hihetetlen kalandjai címmel. Több antológia mellett önálló füzetben is megjelent. Mi történt azóta Tomsterrel?

Már egy jó ideje nem foglalkoztam vele. A képregényrajzolást egyelőre befejeztem. Nem mondom, hogy a jövőben nem fogok újra rajzolni, mert nem tudom mit hoz még a sors, de már jó ideje nem rajzoltam képregényt vagy illusztrációkat. Azonban nem távolodtam el tőle, csak átnyargaltam egy művészeti vezetői szerepbe.

A Tomster volt az első komolyabb történetem, amivel képregényes körökben ismeretséget szereztem. 25 éves voltam, amikor megjelent a Kingpin kiadónál a Botrány hébe-hóba című önálló Tomster füzet. De jelentek meg időközben csíkok az Eduárd Fapados Képregényújságban, a Fekete-Fehér Képregényantológiában és a Panel különszámban is.

Héba-hóba azért lerajzolom még Tomstert magamnak, kedvtelésből.

Ezután elkezdtél karikatúrákat is készíteni.

A húszas éveim elején, a főiskola után kezdtem el ezzel is foglalkozni. Siófokra kerestek karikatúrarajzolót nyári munkára az egyik lap apróhirdetésében. Jelentkeztem. Kipróbáltam. Tökre bejött. Az élő karikatúrázás papíron és szénnel nagyon izgalmas, és sokat is tanultam belőle. Utána váltottam a digitális verzióra, ami azt jelenti, hogy egyből számítógépen készül a rajz és a színek.

Ismerősök rajzolásával kezdtem. Annak hamar híre ment, amúgy is tudta rólam mindenki, hogy rajzolok és egyre több ilyen megkeresés érkezett. Egészen sokáig csináltam egyedül. Mostanában viszont már nem én rajzolom őket, hanem másokkal együtt csináljuk meg az ilyen jellegű munkákat.

Ha már itt tartunk. Művészeti vezetőként egy hazai alkotókból álló illusztrációs és animációs csapatot működtetsz Pastorbot Design Services néven. Mesélnél arról, hogyan alakult meg ez a csapat?

Egy időszakban már annyi illusztrációs és animációs feladatom volt a főállás mellett, amennyivel egyedül már nem bírtam. Sohasem szerettem nemet mondani egy munkára, ebből jött a kérdés, hogy hatékonyabban hogyan lehet ezt csinálni. Én vezettem a projektet, és egy másik illusztrátor vagy animátor dolgozott rajta. Egy láncszem lettem a rajzoló és az ügyfél között, aki a rajzoló dolgát segíti külsős szemmel és az ügyfél fejében lévő képet próbálja minél hűebben megfogalmazni.

Ezt csináltam egyre szervezettebben.

Először az ismerősöket kértem fel, hogy segítsenek. Hivatalosan 2014-ben indult a Pastorbot, de már előtte is működött ez a felállás, csak még nem annyira tudatosan. Azóta is alkotunk.

Melyik munkátokra vagy a legbüszkébb?

Nem tudnék egyet kiemelni. Csináltunk már animációs reklámfilmeket, múzeumi kiállítási anyagokat, videóklipeket, kommunikációs képregényeket, tv spotokat, sok mindent. Valamilyen szempontból mindegyik izgalmas volt. Most éppen egy nyomozóknak szóló képregényes tréninganyagon dolgozunk, ami szintén nagyon izgalmas.

Hány tagja van a csapatnak?

Általában 5-6 fő van, akivel tudok dolgozni, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy irodában ülünk, és nap mint nap együtt dolgozunk. Mindenki más városban él, mindenkinek más a főállása, és ezekre a munkákra gyűlünk össze, amiket együtt elvégzünk. Teljesen online a folyamat. Nem találkozunk személyesen, interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, mindenki teszi a dolgát és a végén összerakjuk az anyagot. Mindig nyitott vagyok az új emberekre, mert annál színesebb portfoliót vagy választékot tudunk felmutatni, minél több stílus gyűlik össze.

Akkor ebbe nem zavart bele a járvány?

Ebből a szempontból nem, mert ugyanúgy tudtunk dolgozni, viszont jóval kevesebb megkeresés volt, mint előtte. A megrendelők kevesebb pénzt tudtak erre fordítani. Kicsit mindenhol és kicsit mindenki összébb húzta a nadrágszíjat.

Hová valósiak a csapat tagjai?

Én Debrecenben élek, vannak még páran Hajdú-Bihar megyéből. A Wonder Woman-t is rajzoló Tondora Judit miskolci, valamint egy jó barátom szegedi. Az ország keleti régiójából és Budapestről származunk leginkább, de van mindenfelé kapcsolat.

Hogy ismerted meg őket?

Nagyon sokat jártam képregényes rendezvényekre, börzékre, fesztiválokra. A képregényszeretők nagy része évente többször is összegyűlik ezeken az eseményeken. Ott lehet barátkozni más rajzolókkal, írókkal, piaci szereplőkkel. Nagyon sokat jelentett nekem ez a világ, ezek jó emberek, szeretik a művészetet. Aki a képregényt szereti, rossz ember nem lehet.

Illetve az online térben vannak olyan portálok (pl. deviantART vagy Instagram), ahova a művészek rendszeresen felteszik az anyagaikat. Ők is nyitottak szoktak lenni az együttműködésekre, innen is van néhány kontakt.

Mindemellett 2018 óta van egy debreceni punk rock bandád is, az Atom zenekar, akikkel legutóbb a Campus Fesztiválon találkozhatott a közönség. Júniusban jelent meg a legújabb klipetek, és már két nagylemezetek is van. Mennyire nehezítette meg a dolgotokat, hogy 2020-ban alig lehetett fellépni?

A koncertek tekintetében megnehezítette, kevés buli volt. Viszont a dalszerzésnek kedvezett pont azért, mert több időnk maradt a dalokra. Ennek is köszönhető, hogy elkészült tavaly decemberben a második nagylemezünk, a Slamasztika. Büszke vagyok arra, hogy egy évvel az első nagylemez után sikerült összerakni a másodikat is.

Ez elég nagy váltás a grafika után, ami egy csendes foglalkozás. Hogyan került a zene az életedbe?

Voltak már korábban is hasonló stílusú zenekaraim. A Pluto zenekar a kétezres évek elején működött Berettyóújfaluban. Karesz is benne volt, aki az Atomban is dobol. A 2010-es években pedig ott volt a Gatsunami. Az végül nem koncertzenekar volt, hanem egy kicsit kísérletezősebb, újabb zenész társaságot szedtem össze a dalokhoz. Aztán újra előjött bennem az igény, hogy szeretném folytatni, ezért kerestem meg Kareszt, hogy kellene egy új banda. Ő is Debrecenben él. És csatlakozott hozzánk Szőke Ricsi, aki szintén Berettyóújfaluból származik, de sokat ingázik Debrecenbe.

Ha már a jövőt említed. Mik a terveid a zene és a grafika terén?

Szeretném tovább vinni még nagyon sokáig az Atom zenekart. Megtaláltam a csapatomat, nagyon jól dolgozunk együtt és jól érezzük magunkat.

A főállásomban is sínen vagyok, emellett a Pastorbottal is olyan munkákat tudok teljesíteni, amelyek illusztrációs vagy animációs oldalról nagyon érdekesek, izgalmasak. Ezeket a jövőben is legalább ilyen színvonalon és minőségben fogjuk folytatni. Ezeken kívül pedig minden más a jövő zenéje.