Tóth Edu Nem nyerhetsz mindig, kölyök című Gyereknevelésem története alcímű könyve június 5-én jelent meg a Helikon kiadásában puhatáblás változatban.
A szülőség egy örökzöld téma, amelyben több fikciós és szakmai mű született már, a kettő között helyezkedik el jelen alkotás, amely az apák szemszögéből tekint erre a területre.
Tóth Edu a Dumaszínház tagja és a Saras tócsákban ugrálni című podcast társműsorvezetője Szobácsi Gergő mellett. Stand-up comedy előadásaiban nem szokott sértő humort alkalmazni, saját magáról, családjáról, megfigyeléseiről és a sportról mesél. Ezek mellett könyveket olvas és ír. Olvasottsága látszik a különféle szerzőkre és műveikre történő utalásokból (Arthur Schopenhauertől Krúdy Gyuláig).
Már a könyv címe, az alcíme és a borítója is jelzi a gyermeknevelés témáját. Mivel maga a szerző képe is ott van az első borítón, feltételezhetjük, hogy nem fikciós, hanem életrajzi ihletésű művet tartunk a kezünkben. Nem tévedünk, hiszen Tóth Edu szeretettel és lelkesedéssel írt a gyermekvárásról és -nevelésről.
Egészen ott kezdi, hogy 2015-ben a felesége eldöntötte, hogy gyerekük lesz. Bár annyit fogunk ugrálni az időben vissza a kis Edu gyermekkorába, (a gyermekneveléstől független) felnőttkorába, majd vissza a jelenbe, ami nem kronológiai sorrendben van (például az első otthon töltött éjszaka megelőzi a kórházból való hazaindulást) néha kitérve saját regényötleteire, hogy mindig oda kell figyelni éppen hol tartunk. Így a cím lehetett volna akár ugróiskola is.
Bár ez a kapkodás azok számára, akik ismerik és szeretik az előadót, tetszeni fog, hiszen ezt szoktuk meg tőle, a többieknek valószínűleg nehezíti a befogadást. Az aranyköpésektől a többoldalas öninterjúig minden van benne. Ebből következően nem fejezetek vannak, hanem 15 témakör szerint csoportosította az írásokat. Egy oldal a témakör címe és alatta a magyarázat, majd egy oldal kimarad, és kezdődnek a témák félkövérrel szedett címmel, majd a szövegek, mindegyik dőltbetűs címmel, köztük egy-egy sor kihagyásával.
Az alkotás arról szól, hogy a szerző a 2010-es és 2020-as évek Magyarországában hogyan éli meg a szülővé válást, és hogyan neveli gyermekét, ilyen módon hasonló tapasztalatokat oszt meg, mint amilyeneket más szülők szoktak (például, hogy ritkán és keveset tud aludni a párhónapos gyerektől).
Bár bemutatja toronydaru nevű gyereknevelési elvét (ő az élmény- és tudásalapú nevelésben hisz) is, illetve a saját gyerekkorát és azon keresztül a szülei, pontosabban az édesanyja nevelési módszereit, nem szakkönyvet kapunk, azaz a végére nem érezzük úgy, hogy kaptunk segítséget a gyereknevelést illetően. Inkább szellemes, napló vagy jegyzetszerű írások a fejében kavargó gondolatokról, érzéseiről, vele történt élményekről.
Ebből következően Edu szemszögéből kapunk mindent, amihez érdemes ismerni az előéletét (például azt, hogyan került Londonba és Barcelonába) vagy az előadásaiból, vagy a könyvben elhelyezett rövid életrajzból. Így felfedezhetjük hogyan és min gondolkodik egy apa, de a humorista életstílusát is, mint például a szilveszteri fellépéssel járó nehézségeket. A foci iránti szeretete is előkerül, olyan formában, hogy ő hogyan játszott, maga a sport nézése iránti rajongása, illetve a fia sikerei.
Ez már az írónak nem az első könyve, hanem a harmadik a Kutatás az ébrenlétben és az Abszolult szerda után. A Helikon kiadó jelenteti meg Bödőcs Tibor és Kőhalmi Zoltán humoristák könyveit is, Eduval viszont ez volt eddig az első közös projektjük.
Ezen szövegek némelyikét színpadon érdemesebb lett volna előadni. A nagyon általános sztorik kihagyásával a kevesebb több lehetett volna, hiszen 380 oldalról van szó. Elsősorban gyakorló szülőknek vagy gyerekvállalás előtt álló pároknak szól, akik megerősítést kaphatnak abban, hogy nincsenek tökéletes apák, de nem is azokra van szükség.










Hozzászólások