Az Apolló moziban a napokban látogatható 8. Magyar Filmszüret keretében január 29-én este a rendezvénysorozat talán legexkluzívabb vetítésén lehetett részt venni. A fesztivál célja premier előtti magyar filmek bemutatása is, Breier Ádám első nagyjátékfilmje, a Lefkovicsék gyászolnak viszont nem csak ebben a kategóriában volt jelen a seregszemlén, hanem mint magyarországi ősbemutató is. Hazánkban tehát először Debrecenben „mérette meg magát” nagyközönség előtt ez az alkotás, miközben korábban a kaliforniai Palm Springs Nemzetközi Filmfesztiválon, a Nem York-i Zsidó Filmfesztiválon és a Miami Zsidó Filmfesztiválon már teltház előtt vetítették.
Talán már a fent felsorolt tengerentúli filmfesztiválok profiljából is sejthető, hogy Breier Ádám egy zsidó történetet láttat velünk a vásznon. Pontosabban: egy univerzális témát dolgoz fel, amelyben a zsidó vallási szokások és a magyar kulturális hagyományok, jelen esetben az ateizmushoz közelítő világszemlélet ütközésén van a hangsúly. Mégpedig egyetlen család, Lefkovicsék tragikomikus történetén keresztül.
Az univerzális történet nem más, mint a tékozló fiú modern értelmezése. A Lefkovics család feje, a bokszedző, két lábbal a földön járó, makacs Tamás (Bezerédi Zoltán) több éve nem beszél kisebbik fiával, Ivánnal (Szabó Kimmel Tamás), aki a családját – az apjával való konfliktusai miatt – elhagyta. Kiköltözött Izraelbe, ahol zsidó vallásúvá lett, és elkezdett hinni az Örökkévalóban. „Tékozló fiúként” azonban egy családi tragédia miatt kénytelen hazatérni: váratlanul meghal az édesanyja (Máhr Ágnes), és az anyja temetése utáni, a zsidó vallási hagyományoknak megfelelően egy hétig tartó gyászszertartást, a shivát az apjáék házában kívánja megtartani. S hozza magával a héberül beszélő, izraeli anyától származó fiát, Arielt (Leo Gagel) is.
A történet innentől kezdve – egyébként sejthető módon – lehetne „pusztán” a kétféle világnézet, az apa ateista beállítottsága és a tőle teljese mértékben idegen, fiú képviselte zsidó vallási hagyományok egy lakáson belüli összeférhetetlensége is. S persze ez így is van, ám mindez mindössze remek – hol kacagtató, hol szívszorító – keretet ad egy ennél jóval súlyosabb konfliktusnak.
Breier Ádám filmjében apránként – a kétféle világnézet kereszttüzében – derülnek ki azok a múltbéli sérelmek, amiket nem csak a „tékozló fiú” az apjával, de mint kiderül, az apa is táplál a fiával kapcsolatban. Anélkül, hogy ezekről túl sok mindent elárulnék, annyit jelzek, hogy az apa és a fia közötti ellentét egy másik, jóval az édesanya halála előtt bekövetkezett családi tragédiáig nyúlik vissza. Mint kiderül, Ivánnak volt egy bátyja, Marci, aki tizennyolc évesen belefulladt a Balatonba, ám előtte az édesapja nyomdokaiba lépve szintén kiváló teljesítményt nyújtott a bokszban. Abban a sportágban, amit Marci után az apja Ivánra akart ráerőltetni, aki inkább Izraelig „szaladt”, csak hogy ne kelljen bokszolóvá válnia…
A boksz persze jó alap arra, hogy a konok, materiális, a testi erőben bízó apa között – akit kiválóan képvisel Bezerédi játéka -, és a láthatóan szenzibilis, érzékeny, finomabb dolgokra fogékony Iván között – akinek zsidó ruházata „alatt” Szabó Kimmel Tamást először fel se ismerjük – humorforrást is biztosító „összecsapásokat” szüljön, ám ez megint csak a felszín: csak egy tünete a közöttük feszülő, látszólag kibékíthetetlen ellentétnek. Azért írom, hogy látszólag, mert itt lép be a képbe Ariel: a fiú, egyben unoka, akin az egy hét alatt a leginkább lecsapódik a kétféle világnézet közötti különbség. S aki egy idő után – a nagymamája szellemét még mindig a házban tudva, s azt védelmezve – elkezd a nagyapja „erőfölényéhez” közeledni. Miközben nyilván továbbra is nagyon fontos neki az apja, az apja képviselte hitvilág.
De hogy mit tud a konfliktuson enyhíteni a kisfiú, tud-e egyáltalán, vagy Tamás és Iván ellentéte végleg feloldhatatlan, azt fejtsék meg önök. A mostani, filmszüretes premier előtti vetítés után ugyanis hamarosan, február 22-étől debütál a hazai mozikban a Lefkovicsék gyászolnak című alkotás.
Gyürky Katalin
Hozzászólások