Derült égből jön a lehetőség, csörög a telefon, egyszerre(!) kb. négy különböző helyről, különböző bizsergető lehetőségekkel.
Győztünk! Most kitörünk! Most úgy odab.szunk, hogy a fal adja a másikat! Már-már Gázszerelői magasságokba törünk, lepipálunk mindenkit, ömlik a zsé, teljes az élvezet, hízik a máj (a sok piától főleg).
Aztán hirtelen, ezen a szekérvágta dűlőn járva rájössz, hogy nem vagy Gázszerelő L., nincsenek külföldi rokonaid, s hogy a többért olyan irreálisan sokat kell izzadni, hogy már időd sincs élvezni a meggazdagodást. Dolgozol állat módjára, leginkább mások kényelméért. Ők azt mondják: álom meló, a világegyetem legjobb munkahelye. Te meg egyre biztosabb vagy abban, hogy mindezt azért mondják, mert az ő dolgukat is te végzed el. Azt is mondják, hogy azért ez önmagában szánalmasan kevés lóvé, csinálni kell mellette valamit, mert ebből nem lehet megélni, gyerekeket nevelni, családot alapítani. Azt is mondják, hogy másoknak is belefér mellette más, de te inkább csak ezt csináld, ne vállalj mást, mert ez teljes embert kíván. Égess fel mindent magad mögött! Hűséget, elköteleződést, ragaszkodást, kitartást, lojalitást, barátságot, mindent, ami eddig neked a legfontosabb volt. Aztán elkezd hányingered lenni. Durván.
Alig pár nap után elkezd hiányozni a régi, a korábban sz.r, az "ex". Rájössz, hogy szegényebbnek, de boldogabbnak lenni érték. Hogy a kevesebb megint több. Rájössz újra, hogy nincs külföldi rokon, nem vagy Gázszerelő sem, Lőrinc sem vagy, gazdag sem; így be kell érni azzal az óriási ajándékkal, hogy azt csinálhatja az ember, amiben évekig lubickolt. Sőt! Ezért hálát is kell mondani. Milliószor.
Ez a legnagyobb ajándék az élettől. Az "én időm", az én lubickolásom, az én megbecsülésem, az én mosolyom, az én utam, az én göröngyeim, az én csalódásaim. az én ráncaim. Kevesebbért is. Akár szegény maradsz, akár hülyének tartanak. A szegénység és a hülyeség ugyanis túlélhető. S a többi?
KB
Hozzászólások