Az Őszi filmszüret keretében, valamint a III. Európai Art Mozi-napot ünnepelve premier előtti vetítéseket nézhetett meg a közönség Debrecen art mozijában, az Apollóban. Ennek alkalmából a Cannes-ban a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját elnyerő alkotáson, az első nagyjátékfilmjét rendező Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjének vetítésén jártunk.
Az Egy nap cím önmagában keretbe helyezi a film történetét: huszonnégy órás időintervallumra gondolunk, s amikor a film egy háromgyermekes család egyik késő estéjén elkezdődik, azt gondolnánk, hogy a következő nap estéjéig követhetjük majd végig az életüket. Ám ez a keret megbomlani látszik, azáltal, hogy nézőként még egy fél napig, a másnap estét követő, reggelbe hajló éjszakán is a családdal, s főleg az abban robotoló édesanyával tartunk. Az egy nap intervallumának „megsértése” véleményem szerint egyáltalán nem véletlen: arra utal, hogy a film főszerepét játszó Anna (Szamosi Zsófia lenyűgöző alakításában) egy napja nem huszonnégy órából áll. Illetve persze, annyiból áll, de a munka, a család és a mindennapi teendők sokszor túlnyújtják ezt az intervallumot, s a dolgos nappalt alvásmentes éjszaka követi, annak érdekében, hogy a nappal el nem látott teendők is a helyükre kerülhessenek.
Szilágyi Zsófia filmje már önmagában emiatt az elsődleges keret miatt sokak kedvence lehet. Hiszen „átlagos” háromgyerekes családanyát ábrázol, akiben sokan magukra ismerhetnek, látva a napi rutinját: a gyerekek felkeltését, öltöztetését, estetését, óvodába-iskolába cipelését, aztán a munkahelyet, utána a gyerekek különóráit, az otthoni teendőket s a súlyos pénzhiányt, amit főleg a hiteltörlesztés kényszere okoz. A Szamosi Zsófia megtestesítette karakter azonban annak ellenére, hogy természetesen hulla fáradt, kiválóan „logisztikázik”: igaz, hogy meg sem áll egész nap, de mindezt mégis óriási szeretettel és türelemmel teszi, látszik, hogy imádja a három, egyáltalán nem egyszerű személyiséggel magáldott gyermekét. Szamosi Zsófiát azért is jó ilyen szerepben látni, mert épp az ellenkezőjét alakítja itt az Oscar-díjas Mindenki című kisfilm rideg, zord és barátságtalan karakterének.
S szeretetből nincs nála hiány a férje, Szabolcs (Füredi Leo) iránt sem. Csakhogy – s ez a szál adja a film másik és másfajta keretét – azon a bizonyos estén, amikor a történet elindul, egy, a férje és a férje potenciális barátnője által lezáratlan történetbe is belecsöppenünk. A hölgy, Gabi (Láng Annamária) képes felmenni a lakásukra, s először Annát hívja el „randizni”, hogy megbeszéljék mi történt, pontosabban mi nem történt a férj és őközötte, aztán azonban a férjjel is újra találkozni akar, hogy tisztázzanak egy s mást. De ha nem történt semmi, akkor vajon mit kell tisztázni? – zakatol Anna fejében, miután a férje sms-ben értesíti róla, hogy a következő nap estéjén – s ez a másik oka, hogy a huszonnégy óra egy újabb éjjelbe is átnyúlik – újra találkoznia „kell” Gabival. A kétféle keret pedig Annában fog – sajátos módon – találkozni és ütközni egymással: a hétköznapi rutint meg-megbontja a közelgő randevú gondolata, amitől Anna természetesen nem tud szabadulni. Azt tudja, hogy az egyik – a megszokott – keretben, a gyerekek-otthon-munka körforgásában megint kellő módon helyt fog állni, de hogy a másik kerettel, a férje által eléállított helyzettel hogyan birkózik meg, azt nem. S persze retteg, hiszen ez nem egy rutinszerűen elvégzendő feladat, nem olyan, amit a „kisujjából kiráz”. De hogy hogyan és milyen módon oldódik vagy nem oldódik meg mindez, arról győződjenek meg Önök. November 8-ától, a film magyarországi hivatalos premierjétől az Apolló moziban Önök is végigkísérhetik Anna egy, pontosabban másfél napját.
Gyürky Katalin
Hozzászólások