Esztergom közelében bukkantak rá az új fajra, amely a rövidormányú zsuzsóka nevet kapta.
Esztergom közelében, a Kincses-hegyen végzett felmérés során Szénási Valentin a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembere bukkant rá a bogárra. Mivel az állatka a szakértő szem számára gyanúsan idegen volt, s mivel a közelben áll a Suzuki gyár, ami miatt felmerülhet, hogy esetleg idegenhonos, ázsiai bogár juthatott be, alaposabb összehasonlító vizsgálatnak vetette alá a kis ormányosbogarat. A vizsgálatok és összehasonlítások alapján kiderült: a tudomány számára új fajt sikerült felfedeznie.
Az ormányosbogarak a világ talán legsikeresebb bogarai, bájos arcú, kissé vicces küllemű állatkák, a névadójuk, a megnyúlt „ormányuk” a szájszervük módosulásával alakult ki, s a nőstény bogarak ezzel fúrnak bele – a zsuzsókák esetében a tápnövényük fejlődő termésébe, ahová a petéiket aztán elhelyezik. A család sikerességét a mintegy 50-80 ezer leírt faj jelenti, ezzel a rovarcsaládok körében rekorderek az ormányosbogár-félék, s az is sejthető, hogy ennyi bogár közt akad, amely az ember élelmiszernövényeit szemelte ki a saját (utódai) élelmiszeréül. Azonban, ha a „kukacos” gesztenyétől vagy a mogyorótól eltekintünk, abszolút ártalmatlan lények.
A magyarul zsuzsóka néven ismert nemük (Curculio) világszerte kb. 400 fajból áll, hazánkban eddig tíz faját ismertük, ám a felfedezéssel ez tizenegyre bővült. Az új faj a rövidormányú zsuzsóka nevet kapta, a tudományos neve a felfedező felesége, Szénásiné Demeter Gyöngyi tiszteletére Curculio gyongyiae lett.
Az állatka eddig megismert egyedeit molyhos tölgyeken találták, e fákon más zsuzsókák is előfordulnak, ám az új faj rendkívül ritka, és csak igen kis egyedszámban bukkantak rá a tipikus,dombvidéki mészköves, dolomitos élőhelyén, hazánk középső tájain, jórészt a Pilisben. A faj elterjedési területe, amint a múzeumi és gyűjteményi adatok ellenőrzéséből kiderült, Horvátországra és Görögországra is kiterjed.
A bogár sárgás-barna színű, a testhossza átlag 6,5 (hím) – 6,7 (nőstény) milliméter, a jellegzetes ormánya még 2,5 millimétert hozzátesz ehhez, így közel egy centis az állatka. Ez is jelzi, hogy valóban igazi ritkaság lehet, hisz ennyire nagy méretű rovart nem lehet csak úgy nem észrevenni.
Az idei szezonban újonnan előkerült a Gödöllői-dombságból és a Balaton-felvidékről is, bár a korábbi 2-3 évben ezeken a helyeken is kerestem az állatot, de akkor nem került elő egyik helyről sem. Biztosan él a Mecsek-Villányi-hegységben is, hiszen ismert két horvát és egy görög példány is. – mondta Szénási Valentin, a faj felfedezője. A felfedezés hatására cseh kutatók is elkezdték célirányosan keresni és előkerült Morvaországból, valamint Szlovákiából is, Salgótarján közeléből, így biztosra vehető, hogy a Cserhát-Mátra-Bükk délies oldalait borító molyhos tölgyesekben is jelen van a faj. Tágabb kitekintésben valószínűnek tartom, hogy a Balkán-félsziget mellett Olaszországban, Franciaországban, de talán Spanyolországban is élhet. – tette hozzá.
A természetvédelmi szakember azt is elmondta, hogy a keresés során más tölgyfajokról nem került elő, bár különösen a cser sok helyen együtt él a molyhos tölggyel, és számos eddig ismert élőhelyén kocsányos- és kocsánytalan tölgy is található. Lárvái valószínűleg a tölgyeken élő többi Curculio fajhoz hasonlóan a tölgymakkban fejlődnek, majd ősszel a (korábban) lehulló makkból kimászó lárvák a talajban telelnek és ott bábozódnak. Egyelőre a lárvája nem ismert, nevelési kísérletek nem történtek. Az biztos, hogy a meleg, délies bokorerdők, sziklaerdők, melegkedvelő tölgyesek faja.
A ritka faj most védettséget kaphat, a kutató ugyanis szeretne beadni egy javaslatot a védett fajlista bővítési szándékával, melyben 8-10, részben endemikus ormányosbogarunk szerepelne. Ezek világállományának nagy része, vagy teljes egésze Magyarországon él, ráadásul hazánkban is csak bizonyos tájegységekre korlátozódva fordulnak elő. Így például a Bakonyban élő (és erősen fogyatkozó) bakonyi gyepormányos védett, de a Mátrában, a Bükkben, a Zempléni-hegységben, vagy a tarcali Tokaj-hegy környékén élő, természetvédelmi szempontból gyakorlatilag a szigeti endemizmusok szintjén értékelhető testvérfajai jelenleg semmilyen védelmet nem élveznek.
Forrás: National Geographic, Keresztes Gábor, izeltlabuak.hu
Hozzászólások