Egyetlen kérdés merült fel bennem egy Facebook-poszt kapcsán, amely vélhetőleg nem tesz népszerűbbé. A DEBRECENBEN HALLOTTAM nevű csoportban megjelent pár fotó egy jó (vagy rossz) szelet vajas-mézes kenyérről, meg egy tányér ( valóban nem túl guszta) levesről a következő felütéssel: „7.osztályos lányom mai sulis menza leves adagja. És uzsi,fél kg-os kenyérből. A Káposztáskockát már fel sem teszem.”
Azt is elhiszem, amit a dietetikus ismerősöm mond. Eszerint nem a menzarendelet sz.r, hanem sz.rul készítik el az ételeket azok, akik megfőzik azokat. Azok, akik a menzareformot a spórolás és a meggazdagodás esthajnalcsillagjaként értelmezik az újításokat.
Mindemellett azonban azt is meg kell jegyezzem, hogy gyakran tudnék itthon is olyan (néha gusztustalanul szétfőtt, nem túl étvágygerjesztő) ételfotókat készíteni, amelyekre azt mondaná Debrecen népe, hogy ez egy ehetetlen gané, közben pedig gasztronómiai orgia annak a szétfőtt kis zöldség- vagy pandúrlevesnek az elfogyasztása.
De alakult már úgy is idehaza, hogy egy kicsit tovább főtt a káposztás kockának a kockája, s kiváló íze ellenére valóban nem illett volna egyetlen szakácskönyvbe sem.
Tanulság: egy ételt lefotózni necces dolog: kinek így, kinek úgy.
Harmadrészt ott van ennek a szerencsétlen vajas-mézes kenyérnek a kérdése. Még véletlenül sem szeretnék elveszni abban a nosztalgikus téveszmében, miszerint "mi még ilyeneket se kaptunk, s szó nélkül öblítettük le az ingyen sulitejjel a torkunkon", de azért meg kell álljak egy ásonyomnyira.
Mert felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mi a Jóisten haragjával kényezteti ebben a csodálatosan nyakatekert új világban a kedves szülő odahaza imádott gyermekét, ha ebédre egy húsgombócos, zöldséges ragut követő káposztáskocka sz.r, az uzsonnára tálalt vajas-mézes kenyér pedig közfelháborodást okoz? Értem én, hogy lehetne és kellene is(!) jobbat, finomabbat, többet, gusztusosabbat, egészségesebbet, de azért ne küldjük máglyára szegény vajas-mézes kenyeret!
Volt ebben az országban jegyrendszer is, értek medvevadásszá főtt rizsen nevelkedett csecsemők is, s ma is kapnak anyatej vagy tápszer helyett cukros vizet az újszülött csecsemők, s olyan szintű nikotinfüggő csecsemőről is lehetett hallani, aki egészen addig nem hagyta abba a sírást, amíg anyja nem füstölte tele a szobát bagófüsttel. Ezekről még egyetlen posztot sem láttam, pedig létező jelenség valamennyi. Miért a hetedikesek elé tett vajas-mézes kenyér a közellenség?
SKB
Hozzászólások