Egy ország bosszankodott a keddi, portugál-meccs után, hiszen a fiaink partiképesek voltak a Ronaldo által vezetett luzitán alakulattal minimum 84 percig – ennek időpontját még vitatjuk az Alföld TV TIBIÉK című műsorában -, de aztán szombat délután megtörtént a csoda: a regnáló világbajnok Franciaországgal sikerült döntetlent játszanunk. Ahogyan azt kell, drámai módon.
Fiola Attila igen mélyről érkező főszereplővé előlépése és gólja olyan emóciót szakított fel a nemzet mellkasából, amelyre csak egy forradalom, vagy ez az ezerszer elátkozott, áldott futball képes.
No de „Fityó” szerepe is el tud törpülni, ha az élet nevű Nagy Rendező úgy gondolja, és naná, persze, hogy úgy gondolta…
Amikor a székesfehérvári védő bepasszolta Hugo Llorisnak a vezető gólt, a 2016-os Eb-n rögtön az elején megsérült Fiola válogatottbeli Canossa-járása nem hogy véget ért, hanem a modern kori János Vitéz a labdakergetők panoptikumába emelkedett. Amikor a magyar focista átugrotta az oldalvonal melletti kordont és kirohant a családjához a hálózörgetés okozta eksztázisában, ráütött egy nagyot – ahogyan egyébként nagyon is kell – az előtte álló asztalra, amely asztalnak valójában nem is kéne talán ott lennie.
Ekkor lépett a színre a mérkőzés abszolút meglepetésvendége, mint kiderült, Szalay, esetleg Edit, vagy a neve Judit? A lényeg, hogy az egyébként bájos hölgy 67 ezer ember őrjöngése közepette talán azon bosszankodott a földre tett hátizsákjában matatva, hogy „ó, anya miért pritaminpaprikát tett a szendvicsembe”, egyszerre csak felnézett, és ott tombolt előtte a válogatottunk „hírója”, kergült indiánokként a nyakában csüngő társaival.
Amint elillant a döbbenete, (Edit, vagy Judit) a kamerák kereszttüzében önfeledt arccal ünnepelt ugyan, de a lényegi dolgokat akkor is észben tartva: vajon, mi lesz az uzsonna, ha ez az egész fékeveszett délután véget ér?
(Tamás Nándor)
Fotó: origo.hu
Hozzászólások