Erre a kérdésre lehet röviden és hosszan is válaszolni. Ez az írás azonban hamar megadja a választ: van. Nagyon is van. Az első debreceni Kenyérlelke Fesztivál elég gyorsan megadta a választ. Vélemény.
A Budapesten már 2015 óta minden évben megrendezésre kerülő gasztrofesztivál idén első alkalommal jutott el Debrecenbe. Mondhatjuk, hogy nyilván mi vagyunk a második város, így evidencia, hogy ha valahol, akkor itt következik. Azonban ez korántsem ilyen egyszerű. Én épp 2015-ben költöztem Debrecenbe a fővárosból és a legnagyobb pofon épp a minőségi pékségek hiánya volt. 2019 környékén már érezni lehetett, hogy ide is elért a szele annak, hogy érdemes és kell jó kenyeret és pékárukat adni a népnek, azonban épp az idei év hozta el azt, hogy már végre bőség zavara van azokból a helyekből, ahol szívesen vásárol az ember friss ennivalót. Ez egy hosszú út volt és valljuk be: nem a Cívisváros állt a legjobban ebben a versenyben országos szinten Budapest után. De aztán egy kanyarban nagyot előztünk és ismét bebizonyította Debrecen, hogy méltó arra, hogy egy ilyen rendezvénnyel is gazdagodjon.
Csak délután értem oda a Békás-tó partjához, ahol az a látvány fogadott, hogy a legtöbb pékséget kiürítették a vendégek és már nem volt mit venni tőlük. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb öröm és elismerés nem érhet egyetlen péket sem. Ez egy olyan felismerés volt, ami túlmutat a rendezvény sikerén. Ez azt mutatta meg, hogy a debrecenieknek is igénye van erre és ez mindennek a kulcsa. Elég volt a vacak kenyerekből, a gyorsfagyasztott szarokból! Eljött egy új korszak, amelyet ez a fesztivál koronázott meg.
A Kenyérlelke Fesztiválok egyik fő attrakciója az otthonsütők versenye, amelyre bárki nevezhetett. Debrecenben több, mint negyvenen érezték azt, hogy kovászos kenyerükkel megmérettetik magukat, ami véleményem szerint egy kifejezetten erős szám. Örömmel tölt el, hogy ennyi ember meg akarta mutatni az otthon elsajátított tudását és versenybe szállt. Mert bizony nincs két egyforma kenyér. Ahányat kóstoltam, annyiféle íz és élmény volt. Mint minden ételben, a kenyérben is ott van mindig a lélek, az alkotója ízlése, érzése és vágya.
Hatalmas köszönet a két ötletgazdának, Till Attilának és Németh Áronnak, hogy volt bátorságuk kilépni Pest megyéből és megadni nekünk ezt a napot! Külön köszönet Porkoláb Gyöngyinek, aki nélkül nem jött volna létre az első itteni fesztivál. Ahogyan ő mondta, jövőre akár hosszabb rendezvény is lehet belőle, mert a mai nap után nem kérdés, hogy ezt folytatni kell.
És mivel fesztiválról van szó, így egyértelmű, hogy nem csak ételt kaptunk, hanem más élményeket is: két színpadon több koncert is volt, amelyek közül a legtöbb érdeklődőt Járai Márk (Halott Pénz) szólóprodukciója vonzotta. Márk egyszál gitáros előadása során jól ismert dallamok csendültek fel, amelyek leginkább az ő zenei sokszínűségéről árulkodtak: ragyogóan megfért egymás mellett Cseh Tamás, Bruce Springsteen vagy a Nirvana egy-egy dala.
A lényeg azonban továbbra is azon van, hogy a kenyérnek igenis lelke van. Ahogyan ezt már eleve a fesztivál neve is sugallta, ezt be is bizonyította a jelenlévő pékek hada. Az élet sok területén lenne szükség ilyen minőségi váltásra, mint ami a kenyerek kapcsán megadatott. Ne sajnáljuk magunktól a jót, mert az igenis minket épít. És persze a közösséget.
Hozzászólások