Volt egyszer egy képregény

A Volt egyszer egy képregény Gábor Bence háromnegyedórás dokumentumfilmje, és a Volt egyszer egy tékához hasonlóan a magyar média egy szegmensét mutatja be (utóbbinál a videótékák történetét ismerhetjük meg).

Gábor Bencének ez az első filmje, de ez nem látszik rajta. Olyan érdekes megoldásokkal dobja fel a filmet, mint például a képregényes stílusban megrajzolt beszélők. Ezek a képek a plakáton is látszódnak kicsiben.

12 megszólalóval készült interjú adja a dokumentumfilm alapját, amit a rendező képregénykutatókkal, kiadókkal és alkotókkal készített. A legnagyobb hazai képregényes nevekkel… vagy Korcsmáros Gábor esetében unokájukkal (ő a hatvanas-hetvenes évek egyik legnagyobb magyar képregényrajzolójának, Korcsmáros Pálnak a leszármazottja).

A szereplők közt van Kertész Sándor képregénykutató, aki a debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnázium tanára. Vele egy korábbi interjúban többek közt eme filmről is beszélgettem.

Egyetlen negatívumnak talán az róható fel, hogy külföldi zenéket használ egy olyan filmnél, aminek fontos a magyarsága.

A film nem túl hosszú, TV-barát játékideje (a TV2-n is látható lesz hamarosan) ellenére több témát lefed teljesen jól, nem marad utána hiányérzetünk. Történeti áttekintéssel kezd, aztán a közösségi szerveződésekről szól (börzék, fesztiválok), a piacra is kitér (mi is az a rejtett piac), de megmutatja azt is hogyan készül egy képregény, és hogy mi lehet a jövője ennek a formátumnak.

Így a film szól a fiataloknak és időseknek egyaránt. Bár még nem mindenki tudja, de majd innen megtudja, hogy a magyar képregények inkább a felnőtteknek szólnak, és a Blacksad keménytáblás megjelenése óta a magas minőségű kötetek is teret hódítottak maguknak.