Azt mondják, az év meccse a hétfő esti magyar-szlovák labdarúgó EB-selejtező. Ez nem igaz: ez az évtized meccse, ugyanis jövőre Budapest is helyszín lesz az Európa-bajnokságon. Hazai vb-n vagy EB-n soha egyetlen felnőtt magyar játékosnak sem tapsolhatott a magyar ember: se Puskásnak, se Albertnek, se Törőcsiknek, se Dárdainak. Dzsudzsákéknak itt a lehetőség. Jöjjenek az alapvetések.
1. A szlovák csapat egyénileg képzettebb játékosokból áll.
2. Éppen ezért a mieink csak csapatként győzhetnek. "Ha sikerül, megmaradunk, mint csapat. Ha nem, végünk." (Al Pacino a Minden héten háború című filmben.)
3. A hazai pálya mellettünk szól. Szinte sehol Európában nincs ilyen hangulat.
4. Egy ilyen meccs előtt nagy a nyomás a játékosokon. Igen, ez a sport. Aki ezt nem bírja, menjen el taxizni.
5. Teljesen mindegy, milyen lesz a játék színvonala. Nyerni kell és kész.
6. Ha nem tudunk győzni, tartani kell a döntetlent. A kvalifikáció szempontjából (is) sorsdöntő, hogy a szlovákok NE nyerjenek Magyarországon.
7. Hétfőn nem csatolják vissza a Felvidéket. Akkor sem, ha 5-0-ra kiütjük a riválist.
8. Rendes magyar szurkoló ilyenkor már alig-alig tud másra gondolni, csak a meccsre. Annyi baj van az életünkben: ne csapjatok be minket, fiúk!
9. Rossi, az olasz szövetségi kapitányunk alkalmas arra, hogy győzelemre vezesse a gárdát. Érdemes lenne betartani, amit kér.
10. Mindörökre: hajrá, magyarok! Akkor is, ha kikapunk.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások