A Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi kara száz évvel ezelőtt, 1918-ban alakult meg. Az egyetem első épületét, a klinikatelep felvételi épületét IV. Károly és felesége Zita királyné avatta fel. A centenárium alkalmából felidéztük a jeles napot.
Városi és egyetemi előkelőségek jelenlétében, egész napos látogatása során az uralkodó, IV. Károly és felesége Zita királyné avatta fel a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemet 1918. október 23-án a klinikatelep teljesen elkészült és berendezett felvételi épületében. A király egyetemavatása egyben Magyarországon vállalt utolsó közszereplése volt. 1918. november 11-én Ausztriában, 13-án pedig eckartsaui nyilatkozatával Magyarországon is lemondott uralkodói jogairól.
Az új egyetem avatását hosszú évek kitartó munkája előzte meg. A magyar törvényhozás az 1912. évi XXXVI. törvénycikkel hozta létre a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemet öt karral.
Az új felsőfokú intézmény hallgatóit kezdetben a Református Kollégium falai között fogadta, ami hamar szűkösnek bizonyult. Debrecen városa a Nagyerdőn hatalmas, 80 hold területet ajándékozott az egyetemnek, emellett az építkezésekre 5 millió, a klinikai kórházak létrehozásához pedig további 3 millió koronát és 25 hold területet adományozott.
Az egyetemi épületek tervezésére Korb Flóris kapott megbízást, Építő Bizottságot jelöltek ki az építkezések irányítására, amelynek élén Kenézy Gyula, a bábaképezde akkori igazgatója, a később, 1918-ban induló Orvostudományi Kar leendő első dékánja állt.
Az orvosi kar építkezése, bár a sok nehézség miatt lassan, de szünet nélkül folyt a háború alatt, úgy, hogy mikor 1918. októberben IV. Károly király Debrecenbe jött az egyetemet megnyitni, tető alatt álltak már a klinikák nyers téglafalai.
A királylátogatás előtti napokban, 1918. október 19-én hivatalosan is megalakult az orvosi kar, élén Kenézy Gyula dékánnal.
Október 23-án már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg gyűlt össze az állomás környékén. Az udvari vonat 10 órakor érkezett. A pályaudvar épületéből kilépve az uralkodó a tér jobb oldalán díszsátor várta, amelyet fehér ruhás lányok csoportja, a lovasbandérium és a dalárdák koszorúja övezett, majd következett a polgármester köszöntője, amelyre válaszolva az uralkodó elmondta: „…régi vágyam teljesül, midőn körükbe érkezvén Debrecen város és Hajdu vármegye közönségével közvetlenül érintkezhetem…”.
„Nagy feladat, súlyos felelősség nehezül ma a vállaira azoknak, kiknek hivatása a tudomány művelése és előbbrevitele. Rögös utakon, alig leküzdhető akadályokon át kell sokszor haladnunk célunk felé. Épp ezért jelent számunkra végtelenül becses, kimondhatatlanul hatékony erőforrást Felséges urunk megtisztelő kegyes részvétele munkánk iránt. Kérjük Felségedet, árassza egyetemünkre ezentúl is legkegyelmesebb jóindulatának bőséges áldását.” – mondta köszöntőjében Kiss Géza, az egyetem rektora.
„A Debreceni Tudományegyetem tanári karának hódolatát élénk örömmel fogadjuk. Midőn ezen új főiskolának a magyar kultúra terén kifejtendő nagyfontosságú működésére Isten áldását kérjük, egyúttal jóindulatunkról biztosítjuk és kérjük, hogy a tanuló ifjúságnak meleg királyi üdvözletünket tolmácsolják.” – válaszolt a köszöntésre az uralkodó.
Az üdvözléseket követően az uralkodói pár a város ötös fogatán a városházához hajtatott, ahol fogadták – többek között – az egyházak, a törvényhatóság, az állami tisztviselők és az egyetem küldöttségét.
A program a Nagytemplomban tett látogatással folytatódott, az indulást a Rákóczi harang kondulása jelezte. (A korabeli legenda szerint a király megbotlott a templom küszöbén, amiről többen úgy vélték, talán megilletődött, amikor abba az épületbe lép be, amelyben egykor kimondták a Habsburg-ház trónfosztását 1849. április 14-én.)
Majd a királyi a nagyerdőre, a már elkészült klinikai épületekhez hajtatott, ahol az egyetemi tanács, élén Ziczy János vallás- és közoktatásügyi miniszter fogadta őket.
„Debrecen a magyar kultúrának régi központja s a református egyház is évszázadok óta nagy érdemeket szerzett ennek a kultúrának fejlesztése körü: a híres debreceni kollégiumnak tudományegyetemmé való kibővítése kiváló helyet biztosít az ősmagyar városnak a tudomány különböző ágainak ápolásában és terjesztésében, mint eddig, úgy ezen túl is. Szívből kívánjuk, hogy az Isten segítségével immár a közeljövőben várható békés idők lehetővé tegyék az egyetemi építkezések mielőbbi befejezését, hogy a debreceni kollégium évszázados hagyományain felépült új intézet nagy feladatainak teljes erejével megfelelhessen s nemcsak a magyar nemzeti kultúrának terjesztője, hanem Debrecen város további felvirágozásának is kiváló tényezője legyen.” – válaszolt az uralkodó.
A köszöntéseket, az egyetem ünnepélyes felavatását követően ugyancsak a díszteremben avatták „sub auspiciis régis” doktorrá a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem Nagy Zoltán királygyűrűs államtudományi doktorjelöltet.
Az egyetemről a Kollégium épületébe hajtatott az uralkodói pár, ahol megtekintették a könyvtárat, és be is jegyezték nevüket az emlékkönyvbe.
A program itt nem ért véget, hiszen délután 4 órakor díszelőadás kezdődött a színházban, ahol a királyi pár a városi páholyban foglalt helyet. Az előadás közben Szterényi József kereskedelemügyi minisztertől érkeztek az első hírek a horvátországi forradalmi megmozdulásokról, ezért az uralkodó úgy döntött, hogy rövidít debreceni programján, és az állomásra hajtatva elhagyta Debrecent.
Az ünnepségeket követően megkezdődött, és a háborús körülmények ellenére is viszonylag rendben folyt a tanítás. A Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem 1918-19-es, kiadatlan, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának kézirattárában őrzött évkönyv (174. oldal) egyetlen példányában található kimutatás szerint 1919 nyarán 171 orvostanhallgatót és 28 gyógyszerészhallgatót tartottak nyilván, akik számára tanfolyamot indított az egyetem.
Fotó: Királylátogatás Debrecenben 1918. október 23-án – Takács Vince fotográfus albuma – DEENK DH.230:2
Sajtóiroda – BZs
Hozzászólások