Pénzéhes. Műceleb. Mihaszna: fortyog a nép. Kapja az ívet ez a Dzsudzsák nevű labdarúgó, mint ahogy kapja már lassan egy évtizede, amikor a Macskahalába, vagy mifenébe igazolt. Kapta akkor is, amikor az Egyesült Arab Emírségekbe szerződött, pláne gúny tárgya most, hogy visszatért oda. Én az ő helyében minden gólom után a számhoz emelt ujjal inteném csendre a zúgolódó tömeget. Hogy miért? Na erről lesz most szó.
Kezdjük a legfontosabbal: Dzsudzsák Balázs egy ember. Egy szuverén személyiség, mint te, vagy én. Azt csinál az életével, amit akar, a döntéseit maga hozhatja meg, nem kell kikérnie egyetlen internet-huszár véleményét sem. Nem tartozik elszámolással senkinek sem (az egyetlen kivétel önnön maga), nem közpénzen királykodik, nem a te adódat költi. Joga van hozzá, hogy ott futballozzon, ahol akar, és ahol szeretik.
De rendben, számoltassuk el mégis, hogy meglegyen a nép akarata. Adott egy csecsemő, aki világra jön Debrecenben 1986 karácsonya előtt egy nappal, fél évvel a magyar labdarúgó-válogatott a mexikói vb-n bekövetkezett, 0-6-os, ruszkik elleni szétégése után. Ez a kisbaba Nyírlugoson cseperedni kezd, alig telik el néhány év, és a kisfiúnak nincsenek kétségei: focista akar lenni. Apja, anyja, hagyja, támogatja. Az Olasz Focisuli után 17 évesen kerül a Loki felnőtt keretéhez, és mi, újságírók csak nézünk, mint egy falusi hentes, amikor libamájat lát: atyaég, zseni ez a srác. Ilyen bal láb, olyan bal láb, úristen, úristen. Dzsudzsi – mert itt már akkor Dzsudzsi volt – a DVSC-ben remekel, 21 éves koráig berámol vagy 15 gólt, kioszt egy rakás gólpasszt, mindenki vinné, mint háború alatt a cukrot. Közben persze susogják: rossz társaságba keveredett, nem is a csapatbusszal jár, de ő nem foglalkozik ezzel, és jól teszi: új csapata, a PSV Eindhoven nem az a klub, ami miatt magyarázkodnia kellene.
A történet folytatását innentől mindenki ismeri: Anzsi, Dinamo Moszkva, Bursaspor, aztán arabék. Celebcsajok, sportautók, milliós követőtábor a neten. Az ítélkezés nem marad el: elkótyavetyélte tehetségét, csak a pénz érdekli, nagyképű, nem a régi. Nemszeretem sztár lesz a szeretem senkiből.
De. De emlékezzünk vissza a nyírlugosi kisgyerekre, meg a 90-es évek magyar futballközegére. Onnan indulva Balázs majdnem 100-szoros magyar válogatott lett, több mint 20 gólt lőtt a nemzeti csapatban, és a magyar futballtörténelem második olyan focistájának mondhatja magát, aki duplázni tudott egy EB-meccsen (Portugália-Magyarország 3-3).
A karrier ívét lehet vitatni, de a karrier tényét nem. Jómagam nem szidnám, inkább filmet csinálnék az életéből. Az ötlet jogát ezennel levédem.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások