Elvis Aaron Presley 1977. augusztus 16-án elment. A rajongók szerint, nem halt meg, csupán hazatért, vagy épp megrendezte a halálát, mert túl nagy volt a közvélemény által reá nehezedő nyomás. Ami biztos: soha nem ment ki a köztudat kollektív memóriájából. Idén, halálának 45. évfordulóján tarolta le a mozikat a róla készült életrajzi ihletésű film, így ismét az ő nevétől hangos a média. Ő a valaha élt legnagyobb hatású szupersztár, akinek emlékén a rajongóknak köszönhetően képtelen fogást találni az idő.
A Király jelzőt nem véletlenül érdemelte ki: a rock’n’roll, a popkultúra, a country, valamint a gospel tökéletes ötvözetének képviselőjeként olyasmit adott a konzervatív amerikai közvéleménynek az 50-es, 60-as években, amit azelőtt soha senki más: szabadságot és önazonosságot.
Sminkkel, strasszokkal, színes öltönyökkel sem volt emészthetetlen a megjelenése, ahogyan az olykor nehezen követhető táncmozdulatai is tökéletesen illeszkedtek stílusához. Nem volt disszonáns egyetlen kiejtett énekhang sem a kinézetével. Mindent véghez vitt, ami addig tiltott volt, és mindent ötvözött, amit addig igyekeztek elszeparálni egymástól. Nem csoda, ha a zenésztársadalom körében is többen rá hivatkoznak az ihlet forrásaként.
A Beatles-re óriási hatással volt Elvis, igazából Elvis nélkül nem lett volna Beatles sem. A Király ráadásul szoros versenyben követi a második helyen a gombafejűeket a lemezeladási listákon, azonban volt, amiben a liverpool-i srácok sem tudták megelőzni:
Elvis arcképét reprodukálták Mickey egér után a második legtöbb alkalommal a világon, valamint ő a világtörténelem legsikeresebb szólóénekese, több mint egymilliárd eladott lemezzel.
A Beatles személyesen is találkozott idoljával 1965 augusztusában, azonban a találkozót egyetlen újság, vagy televízió nem örökítette meg.
Ahogyan munkássága, úgy a halála is tömegeket mozgatott meg. Többen látni vélték még évtizedek múltán is Elvist a világ különböző pontjain, gomba módra szaporodtak az imitátorok és az őket összefűző ügynökségek, dalai pedig máig a legjobb alapanyagnak számítanak, ha feldolgozáshoz nyúlna az ember. Leghíresebb zenéi refrénjét még az is kívülről fújja, aki sosem volt Elvis-rajongó.
Jailhouse Rock, Suspicious Minds, Hound Hog, Heartbreak Hotel, vagy épp a Viva Las Vegas. Ismerős mind, ugye?
Élete tragikusan korán ért véget. Gyógyszerfüggősége és leterheltsége otthagyta fiatal szervezetén a nyomát, halála előtt már több egészségügyi problémával is küzdött. Az utókor szerint állapotához menedzsere, Tom Parker ezredes is hozzájárult, hiszen soha nem látott jutalékot akasztott le pártfogoltjáról (a bevétele 50%-át, amire azóta se volt példa a történelem során). Ezt a különös, függő viszonyt dolgozza fel Baz Luhrmann Elvis című mozija is, ami nem csak a bemutatón, Cannes-ban okozott zajos sikert, hanem a mozikban is.
Az Alföld Televízió Stáblista című műsora az első részében ezzel az alkotással foglalkozott, egy filmkritikus és egy rajongó szemén keresztül igyekezte a lehető legjobban szétszálazni a filmet, valamint azt, hogy milyen hűen adta át az utókornak Elvis életének történetét. A műsort itt nézhetik meg.
Ami biztos, hogy Elvishez hasonló ikont azóta sem látott a történelem, pedig a közvéleményhez vezető platformok meghatványozódtak napjainkban, ergo könnyebben terjed minden, ami korszakalkotó és forradalmi. Ha lesz is hozzá hasonló hatású zenész, akkor bőven akad majd számára ledöntendő rekord, amit a Király magasra helyezett képzeletbeli trónján ülve.
Ide kapcsolódik. Olvasta már?
Hozzászólások