63 ezermilliárd dolláros nyugdíjvagyont kezelnek az OECD-országok, de a szakértők szerint ez sem menti meg a világ nyugdíjrendszereit a demográfiai nyomástól – derül ki a Mercer és a CFA Institute friss globális jelentéséből, amely 52 országot vizsgált. A nyugdíjrendszereket minősítő lista élén Hollandia, Izland, Dánia, Izrael és Szingapúr végzett, utóbbi ország újként került be a legjobbak kategóriájába.
A hosszabbodó emberi élettartam és a munkaerőpiac átalakulása egyre nagyobb nyomást helyez a nyugdíjrendszerekre, ezért nemcsak a nyugdíjasok pénzügyi biztonsága sérülhet, hanem azoké a gazdaságoké is, amelyek a hosszú távú jólét ígéretére alapoznak – írja a Mercer és a CFA Institute gondozásában megjelentetett globális nyugdíjjelentés, amely immár tizenhetedik éve ad összehasonlítható képet a világ nyugdíjrendszereiről.
A jelentés idén 52 országot vizsgált, lefedve a globális népesség mintegy 65%-át.
A szerzők szerint a célravezető nyugdíjreformok három fő pillérét a nyugellátások megfelelő szintje (adequacy), a rendszerek fenntarthatósága (sustainability) és az integritás (integrity) adják.
A szakértők által számított nyugdíjindex az ellátások megfelelőségét 40%-os, a fenntarthatóságot 35%-os, az integritást 25%-os súllyal értékeli. Ezek a súlyok 2009 óta változatlanok, jelezve az azonnali szükségletek, a hosszú távú egyensúly és a rendszerszintű bizalom tartós jelentőségét.
Az idei eredmények előrelépést mutatnak: nyolc nyugdíjrendszer minősítése javult, miközben leminősítésre nem került sor. Az uralkodó trendek azonban továbbra is alkalmazkodást és innovációt követelnek.
A jelentés kiemeli: az OECD‑tagországokban a nyugdíjcélú befektetések 2024-ben 10%-kal, 63 100 milliárd dollárra nőttek, ezt mind a szárnyaló részvénypiacok, mind a stabil befizetések támogatták. Az eszközállomány 2003 óta több mint megháromszorozódott, amihez a piaci teljesítmény mellett a részvételt bővítő, finanszírozást diverzifikáló reformok is hozzájárultak.
A jelentés A-tól E-ig terjedően hét kategóriába sorolja a vizsgált országok nyugdíjrendszereit attól függően, hogy milyen pontszámot érnek el a meghatározott skálán. A világ legjobbjainak tekinthető nyugdíjrendszerek az „A” csoportba kerülnek: ehhez bőséges nyugdíjak, erős fenntarthatóság és magas integritás szükséges.
A 2025-ös összeállítás szerint ide öt ország nyugdíjrendszere sorolható, a tavalyihoz hasonlóan kiváló minősítést kapott Hollandia, Izland, Dánia és Izrael, miközben a „B+” kategóriából egyet felfelé lépve idén már Szingapúr is befért az „A” csoportba.
Dánia
A dán nyugdíjrendszer egy állami alapnyugdíjból, egy jövedelemfüggő kiegészítő nyugdíjból, egy teljesen feltőkésített, életjáradékot biztosító DC rendszerből, valamint kötelező foglalkoztatói megtakarítási pillérekből áll.
Izland
Izland nyugdíjrendszere egy alapvető állami társadalombiztosítási nyugdíjból, egy jövedelemfüggő kiegészítő nyugdíjból, ezenkívül kötelező foglalkoztatói magánnyugdíj-rendszerekből és önkéntes egyéni nyugdíjprogramokból áll. A tőkefedezeti pillérek munkáltatói és munkavállalói hozzájárulásokból épülnek fel.
Izrael
Izrael nyugdíjrendszere szintén általános állami nyugdíjból és jövedelemfüggő kiegészítő ellátásból áll, továbbá olyan magánnyugdíjprogramokból, amelyeket a munkáltatók és a munkavállalók számára kötelező befizetések alkotnak.
Hollandia
A holland nyugdíjrendszer egységes összegű állami nyugdíjból, ezenkívül kvázi kötelező, jövedelemalapú foglalkoztatói nyugdíjtervekből áll, amelyek ágazati megállapodásokhoz kapcsolódnak. Hollandia jelenleg éppen a DB rendszerekről a DC rendszerekre átállás folyamatát vezényli le, aminek hatására az Európa-rekorder megtakarítások nagy mennyiségben hagyhatják el a hosszabb lejáratú állampapírok piacát.
Szingapúr
Szingapúr nyugdíjrendszere a „Központi Takarékalapra” (Central Provident Fund, CPF) épül, amely minden foglalkoztatott szingapúri állampolgárt és állandó lakost lefed. A CPF keretében bizonyos összegek bármikor igénybe vehetők meghatározott lakhatási és egészségügyi kiadásokra, míg más juttatásokhoz csak nyugdíjcéllal lehet hozzáférni. A nyugdíjkorhatár elérésekor egy előírt minimális összeget kötelező életjáradék formájában felvenni a CPF Life rendszeren keresztül.
Ugyancsak jól teljesítő, de csak B+ vagy B kategóriába tartozó nyugdíjrendszerek találhatók Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Svájcban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Horvátországban és Németországban, míg a leggyengébb helyezést Törökország, Argentína és India nyugdíjrendszerei érték el, utóbbi országokban súlyos szolgáltatásbeli hiányosságok és/vagy fenntarthatósági problémák tapasztalhatók.
A globális nyugdíjindex célja a reformok ösztönzése a nyugdíjasok pénzügyi biztonságának erősítése érdekében, ezért a szakértők minden rendszerhez – még az A kategóriásokhoz is – javaslatokat fogalmaznak meg. A tapasztalatok alapján számos olyan beavatkozási pont van, amelyek mintázatszerűen, gyakran megtalálhatók a javaslatok között:
A magánnyugdíjprogramok lefedettségének bővítése a munkavállalók és az önfoglalkoztatók körében, mert sokan automatikus beléptetés vagy más külső ösztönzés nélkül egyáltalán nem takarékoskodnak.
A nyugdíjcélú megtakarítások idő előtti kifizetéseinek mérséklése, hogy a gyakran adókedvezménnyel támogatott források valóban nyugdíjra fordítódjanak.
A magánnyugdíjprogramok irányításának javítása és a transzparencia növelése a megtakarítói bizalom erősítése érdekében.
Az állami nyugdíjkorhatár és/vagy a tényleges nyugdíjba vonulási kor emelése az egészségben eltöltött élettartam növekedéséhez igazodva.
A magasabb időskori foglalkoztatás ösztönzése, ami növeli a megtakarításokat, és fékezi a nyugdíjban töltött idő hosszabbodását.
A magánmegtakarítások szerepének növelése a nyugdíjrendszeren belül és azon túl, csökkentve a jövőbeni állami függést.
Célzott lépések a nemek közötti nyugdíjszakadék és a kisebbségi csoportokat érintő különbségek csökkentésére.
A Mercer és a CFA Institute nyugdíjjelentése összegyűjtötte azokat az intézkedéseket is, amelyek a nyugdíjprogramok stratégiai alkalmazása terén meghatározóak voltak az utóbbi években:
Az Egyesült Királyság kormánya 2025-ben olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely felhatalmazná a kabinetet arra, hogy előírja: a nyugdíjalapok befektetéseik 5%-át brit magánpiacokra allokálják. A munkáspárti kormány által tető alá hozott önkéntes megállapodás keretein belül 17 nagy nyugdíjszolgáltató vállalta, hogy növeli a hazai befektetéseit.
Kanadában a kormány Stephen Poloz, a jegybank korábbi kormányzója vezetésével szintén azt vizsgálta, miként lehet elősegíteni a nyugdíjalapok hazai befektetéseit – többek között infrastruktúrában, mesterséges intelligenciában és kockázati tőkében. Ennek egyik eredményeként magasabb tulajdoni hányadot engedélyeztek a nyugdíjalapok számára az önkormányzati közműcégekben.
Ausztrália is a hazai befektetéseket erősítené: Jim Chalmers pénzügyminiszter a nyugdíjalapok és a nemzeti prioritások kapcsolatát hangsúlyozta, és vállalta, hogy nem gördít felesleges bürokratikus akadályokat a lakhatási és más típusú befektetések elé, ahol egyértelmű a nemzetgazdasági igény.
Malajziában 2023-ban Anwar Ibrahim miniszterelnök arra ösztökélte az Employees Provident Fundot (EPF), hogy portfóliójának 70%-át belföldön fektessen be, a stratégiai infrastruktúrára fókuszálva.
Ezenkívül számos országban széleskörű diskurzus zajlik a fenntartható finanszírozásról és az ESG‑szempontok előtérbe helyezéséről.
Svédország vizsgálja a fenntarthatósági kritériumok mélyebb beágyazását a nyugdíjalapok döntéseibe, hogy a tőkét a zöld beruházások felé terelje.
Japánban a Kormányzati Nyugdíjbefektetési Alap (Government Pension Investment Fund, GPIF) 2025 márciusában közzétette fenntarthatósági megközelítését. Kiemelte, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatok mérséklése elengedhetetlen a hosszú távú hozamokhoz, ezért támogatja azokat a befektetéseket is, amelyek a pénzügyi tényezők mellett nem pénzügyi – például társadalmi‑környezeti – szempontokat is figyelembe vesznek.
Forrás: Portfolio
Hozzászólások