Mivel a MagdaFeszt a tavalyi létrejötte óta, amelynek akkor Szabó Magda születése századik évfordulója adta az apropóját, a női sorsokra és a női alkotókra koncentrál, s mivel a Csokonai Színház jelenlegi igazgatója férfi, adódott a kérdés: Gemza Péter férfiként és férfi alkotóként miben tudná megragadni a női és férfi létrehozta művészet közötti különbséget? Egyáltalán: megkülönböztethető-e egymástól nemek szerint az alkotó folyamat? A kérdésre a színidirektor a válaszát messzebbről kezdte: felelevenítette azt az élményét, hogy amikor annak idején Franciaországban sokat turnézott, a francia borkultúrával is megismerkedett. S már ennek kapcsán is a női borászok termékeit kereste és kedvelte a leginkább. Mert igenis van különbség abban, ahogy egy nő, s abban, ahogyan egy férfi alkot, s ez természetesen nem csak a borra, de a színházra, s bármely művészeti ágra igaz. Külön tanulmányt, sőt, tanulmánykötetet lehetne erről írni, de ha pár szóban össze kéne foglalni az ezzel kapcsolatos gondolatait, akkor azt egy érzet formájában tenné meg: ha női alkotó munkájával szembesül, másfajta érzékenységgel találkozik, olyan projektekkel, amelyeknél máshová kerülnek a hangsúlyok, mint egy férfi létrehozta mű esetén. Ami neki, férfiként – lásd nők érlelte borok – nagyon kedves, s nagyon tetszik.
S ha színházigazgatóként rajong a női alkotásért, nyilván szívesen vitte tovább a tavaly életre hívott MagdaFesztet is. Ám ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés: változott-e bármit is a tavalyihoz képest a fesztivál koncepciója? Gemza Péter erre ismét sokrétű válasszal szolgált. Egyfelől az alapkoncepció idén is megmaradt: tehát a női sorsok és a női alkotás feszegetése most is központi jelentőségű a programsorozatban, s természetesen Szabó Magda jelentősége és a műveiből készült adaptációk mindig is meghatározóak lesznek a fesztivál kapcsán. Emiatt is indult idén is október 5-én, az írónő születésnapján a program, ráadásul az ő, Az ajtó című regényéből készült, rendkívül népszerű, és különböző nemzetközi fesztiválokon is elismert csokonai színházas produkcióval. Ám egyre inkább igyekeznek szélesíteni azon színházak és alkotó műhelyek körét, akik részt vehetnek a fesztiválon. Így idén főleg kárpát-medencei előadások meghívására koncentráltak, de az olasz-dán Compagnia Divano Occidentale Orientale társulat Maiden című színdarabjának meghívása már mutatta: jövőre a Kárpát-medencén túlra is ki szeretnék terjeszteni a fesztiválon fellépők körét.
Valamint, aki ellátogatott az idei egyhetes programsorozatra, azt is tapasztalhatta, hogy a tavalyihoz képest szélesebb közönség számára szolgáltak programokkal: előtérbe kerültek a gyermek- és ifjúsági előadások, s volt több beszélgetés is. A beszélgetések témája kapcsán Gemza Péter egy érdekességet említett meg: többször is felmerült az egy hét alatt, hogy vajon miért van az, hogy a színházban a rendező általában férfi, a dramaturg pedig nő? Ami ismét a női alkotás mibenlétét, lehetőségeit is érintő kérdés…
A II. MagdaFesztet azonban nem is lehetett volna impozánsabb módon lezárni, mint egy saját, a Csokonai Színházban létrejövő produkció premierjével. Ahol a női sorsot, August Strindberg svéd drámaíró Júlia kisasszonyának sorsát az előző megállapításhoz kapcsolódva „természetesen” egy férfi rendező, mégpedig a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Jeles András vitte színre. Gemza Pétert az interjúban arról is kérdeztük, hogy hogyan jött az ötlet, hogy ezt a neves rendezőt kérjék fel ennek a darabnak az adaptálására, s hogy mit gondol az így létrejött produkcióról, s a benne részt vevő színészek munkájáról. Aki ezekre a kérdésekre is szeretné megtudni a színidirektor válaszát, annak nem kell mást tennie, mint megtekinteni az Alföld Televízió közelgő, Galéria című kulturális műsorát, ahol a Gemza Péterrel készült interjút teljes egészében láthatja.
Gyürky Katalin
Hozzászólások