A szlovák parlament magyar képviselőcsoportja 1994. februárjában a Szlovákiai Magyarok Emléknapjává nyilvánította május 15-ét. Azt a napot, melyen 1942-ben Esterházy János gróf, az akkori parlament egyetlen magyar tagjaként nemmel szavazott a zsidók deportálásáról szóló törvényjavaslatra.

A nemleges szavazat később komoly következményekkel járt Esterházy számára, hiszen a grófot 1944-ben Budapesten a nyilasok, majd később 1945-ben a csehszlovákok tartóztatták le és adták át a szovjeteknek, akik több, mint egy évre egy szibériai lágerbe hurcolták. 1947-ben fasizmus miatti együttműködése miatt Pozsonyban halálra ítélték. Elnöki kegyelemből életfogytiglanit kapott, majd 1955-ben 25 évnyi rabságra „enyhítették” az ítéletet. Csehszlovákia csaknem minden börtönében raboskodott, mielőtt 1957-ben el nem hunyt az olomouci rabkórházban. A börtönparancsnok nem adta ki holttestét a családnak. Közel 50 év kellett ahhoz, hogy kiderüljön: teste a kommunizmus áldozataival együtt egy tömegsírba került a prágai Motol köztemetőben. Hamvait 2017-ben Alsóbodokon ünnepélyes megemlékezés és egyházi szertartás keretében helyezték végső nyugalomra a Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolnában.

A megemlékezés helyszínén egy emlékmúzeumot is megnyitottak – a Csehországban és Szlovákiában háborús bűnösként számon tartott – Esterházy János hagyatékából. Az állandó tárlat a „Sem gyűlölettel, sem erőszakkal” mottót kapta.
Hozzászólások