Kocsis Ágnes román-magyar koprodukcióban készült legújabb filmje, az Éden, ha egy mondatban kellene összefoglalni a tartalmát, azt mondanám, hogy a klímakatasztrófa témakörét, s annak emberre gyakorolt hatását járja körül. De ez tényleg csak nagyon lecsupaszított gondolat arról, amit a film sugall. A dolog ennél jóval összetettebb.
Adott egy, a harmincas évei végén járó nő, Éva (Lana Barić), akiről hét évvel ezelőtt derült ki, hogy mindenre, ami körülveszi, allergiás. Allergiás a kémiai anyagokra, a légszennyezettségre, a rádióhullámokra, az elektromos áramra, mindenre. S ha bármivel érintkezik – akár a szennyezett nagyvárosi levegővel is –, az azonnal fulladásos, halált okozó rohamot vált ki belőle. Ezért egy hermetikusan zárt, lefertőtlenített lakásban él, ahová csak a bátyja, Gyuri (Bocskor Salló Lóránt) léphet be, hogy gondoskodjon róla, s a film történetének elejétől kezdve egy pszichiáter, András (Daan Stuyven), akit egy, Éváék ellen folyó perben – mely szerint Éva nem fizikai, „pusztán” pszichés zavarokkal küzd, s ennek a klímaszennyezettséghez semmi köze – küldtek ki hozzá szakértőnek.
András, a pszichiáter kezdetben valóban csak a munkájára koncentrál. Ám Évát egyre inkább megismerve, a bírósági tárgyaláson már nem „úgy” vall, ahogy azt a felkérői, a felettesei elvárják tőle, mert rájön: a nő valóban allergiás az őt körülvevő légkörre, s állapotát nem lehet csak pánikbetegséggel vagy szorongásos zavarral magyarázni.
Vallomásában azonban ekkor már az is közrejátszik, hogy egyre közelebb kerül érzelmileg a pácienséhez. Egyre jobban érdekli ennek a hermetikusan elzárt nőnek a személyisége. Kocsis Ágnes két magányos, magának való ember találkozását, és gyönyörű, lépésről lépésre történő közeledését láttatja. Egy olyan nőét, aki kénytelen a betegsége miatt egyedül lenni, pedig volt tanárnőként semmi másra nem vágyna, mint társaságra, beleértve a gyerekek társaságát is. S egy kisiklott magánéletű férfiét, akinek az előző kapcsolatából született tízéves lányán kívül senkije sincs, pedig mind az életkörülményei, a szakmai előmenetele, mind a pedig a sármos külseje arra predesztinálná, hogy boldog, harmonikus életet éljen. (Érdekes, hogy Andrást egy belga rockzenész alakítja, akinek semmilyen színészi munkája ezelőtt nem volt, a játéka azonban lenyűgöző).
A két ember közeledése azonban amiatt, hogy Évát még csak meg sem lehet érinteni, meg sem lehet simogatni, mert annak azonnal fulladásos reakció az eredménye, tulajdonképpen lehetetlen. Meg kell maradjon a vágy szintjén.
Vagy mégsem? Van lehetőség Éva gyógyulására? A pszichés odafigyelés, a szeretet hathat-e annyira pozitívan a fizikai állapotára, ami megváltást jelent számára?
Megannyi kérdés, amit Kocsis Ágnes elgondolkodtató filmje megfogalmaz. Teszi mindezt úgy, hogy Éva és András „kapcsolatát” finoman szólva sem támogatja, segíti a báty, Gyuri ténykedése, aki egy idő után, látva Éva hozzá való kötődését, féltékeny lesz Andrásra. Miközben jól láthatóan neki már óriási terhet jelent a húga állandó felülvigyázása. Sajátos háromszöggé is alakul tehát Kocsis Ágnes alkotása, amelyben a tagok közötti viszony dinamikája még érdekesebbé teszi a történetet.
Miközben a fenti kérdésekre sokáig nem érkezik válasz. S amikor megérkezik, akkor sem olyan formában, ahogy azt gondoltuk volna. Mindenesetre a végkifejlet megdöbbentő látlelet a klímakatasztrófa kellős közepén működő, vagy épp nem működő emberi kapcsolatokról.
Érdemes megnézni az Éden című filmet, már csak a különös címe miatt is. Hiszen az egy újabb kérdést vet fel, hogy valakinek mi számít édennek? Milyen élethelyzet az, ahol egy bezárt lakás édenné változhat?
Ha felkeltettem az érdeklődésüket, a filmet a debreceni Apolló moziban megtekinthetik.
Gyürky Katalin
Hozzászólások