2021. október 28-án ünnepelte Csikos Sándor, a Csokonai Színház Jászai-díjas, Kiváló és Érdemes Művésze a nyolcvanadik születésnapját. Ezért a népszerű, havonta jelentkező, Ráckevei Anna vezetette Kulisszák című beszélgetéssorozat ezt a jeles estét Csikos Sándor ünneplésének szentelte. A nagyszabású eseményen jártunk.
A Csokonai Színház szervezte ünnepségen először a cívisváros kultúráért felelős alpolgármestere, Dr. Puskás István köszöntötte a nyolcvan éves színművészt, majd színháza nevében a debreceni teátrum igazgatója, Gemza Péter gratulált Csikos Sándornak a születésnapja alkalmából. A színművész erre úgy reagált – és ez a szerénységét tükrözi –, hogy megható a város és a teárum részéről, hogy köszöntik őt, de valójában ő tartozik köszönettel a cívisvárosnak, hogy befogadta, s hogy színházat adott neki.
Ezt követően Ráckevei Anna a színművész pályájának legfontosabb lépcsőfokaira rákérdezve hozta még közelebb a közönséghez Csikos Sándort, miközben, ezen fontos állomások felidézése során számtalan meglepetés várta a színművészt – és persze vele együtt az óriási számban jelen lévő közönséget is.

Ráckevei Anna először a főiskolás éveiről faggatta Csikos Sándort, arra volt kíváncsi, hogy a művész akkor tisztában volt-e vele, hogy egy nagy színészgeneráció tagja. A színművész erre úgy reagált, hogy akkor természetesen ezt ők a pályatársaival nem tudhatták, sőt, óriási megtiszteltetésnek érezték, hogy a színművészetire járhatnak. S valóban rendkívül impozáns azok névsora, akikkel Csikos egy osztályban végzett annak idején a színművészetin. Bár közülük sokan már nem élnek – ilyen például Kozák András, Szersén Gyula vagy Juhász Jácint –, többen közülük még ma is aktív művészek, és ezek nem kisebb nevek, mint Szilágyi Tibor vagy Almási Éva. A halottakat említve Ráckevei Anna azonnal utalt is arra az emblematikus, Sodrásban című Gaál István rendezte filmre, amelyben Csikos Sándor épp Kozák Andrással játszotta a főszerepet, s amelyből egy részletet is láthattak a nézők. A holtak emlegetését ellensúlyozandó pedig első meglepetésként Csikos Sándor egykori adys diákja, Jasznik Ákos énekelt el A varázsfuvolából egy részletet.
A beszélgetés ezután érintette Csikos Sándor nyíregyházi korszakát, azon belül is azt a három évet, amikor színidirektorként (is) tevékenykedett, a művész rendezéseit – köztük a Szabó Magdával való kapcsolata ihlette Régimódi történetet is, amelyből szintén láthattak a nézők egy rövid bejátszást, valamint az élete talán legfontosabb alakítását, Az ember tragédiája Luciferjét is, amit csaknem 130-szor játszott el Csikos, s amely drámahős a doktori disszertációja megírására is ihlette. Ezen kívül szóba került az is, hogy szerencsére nemcsak drámai szerepeket, hanem vígjátéki alakításokat is kapott a sorstól, például a Két bögre kincsben Euckliót játszhatta, ami a művész számára – mint elmondta – azért volt fontos, mert így színészként egy másik arcát, jelen esetben például a Bögré…-vel párhuzamosan futó, A gyertyák csonkig égnek című darabban betöltött komoly szerepe, Konrád megformálása mellett a komikus oldalát is meg tudja mutatni.
A beszélgetést több ponton „szakította meg” a Csokonai Színház énekkarának egy-egy produkciója, például egy zsoltár, vagy az Azért vannak a jó barátok című dal eléneklésével.

Ez utóbbi Máté Péter-dal korántsem véletlenül szerepelt az énekkar repertoárján. Az est utolsó részében ugyanis a köztudottan a színészet mellett a tanári pályán is legalább annyira intenzíven jelen lévő Csikos Sándort a volt adys diákjai köszöntötték, akiket a művész ma már egytől egyig nemcsak a kollégájának, de a barátjának is tart. Közülük Mercs János, Földeáki Nóra, Márkus Luca és Mészáros Ibolya volt jelen, akik azon kívül, hogy egyenként felidéztek egy-egy, számukra meghatározó epizódot az egykori tanárukkal való viszonyukból – például Márkus Luca azt mesélte el, hogy az egyetemi felvételije előtti megtorpanásán hogyan segítette át egy beszélgetéssel a művész, Földeáki Nóra pedig a kalandos, de végül megnyert Arany balladamondó versenye kulisszái mögé engedett betekintést –, mindannyian produkciókkal is készültek – ismét meglepve ezzel a nyolcvan éves színművészt. Mercs János Szabó Lőrinc Lóci verset ír című költeményét, Földeáki Nóra Arany János Tetemre hívását, Márkus Luca Vas István Etruszk szarkofágját, Mészáros Ibolya pedig Csinszka egy naplórészletét mondta el, illetve dalokkal is köszöntötték egykori tanárukat.
Csikos Sándor mindegyik láttán teljesen, a sírásig meghatódott, érthető módon, hisz a tanítványait jelen esetben is igen magas színvonalú produkciókban láthatta viszont.
Ám maga Csikos Sándor is meglepte a közönségét: elszavalta többek között Tóth Árpád Fénylő búzaföldek között, illetve Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét, de Lucifer híres monológját is hallhattuk tőle.
Az est végén – Dargó Gergely előadásában, Leonard Cohen: Hallelujah című dala után – álló vastaps üdvözölte és éltette a nyolcvan éves művészt. Úgy vélem, hogy mind színvonalában, mind pedig a művész felé áradó szeretet vonatkozásában méltó megünneplése volt ez az este Debrecen egyik legnagyobb színművészének.
Gyürky Katalin
Hozzászólások