A Selinunte Kiadó gondozásában megjelent Az önkívület határán című portrékötetről Dégi János szerkesztővel, Majzik Edit színművésszel és Bertók Gáborral, a művész testvérével beszélget Porkoláb Gyöngyi társadalmi-kulturális mediátor január 19-én (csütörtökön) 18 órától a Csokonai Fórum Orfeumában.
Bertók Lajos nemzedékének egyik legtehetségesebb színésze volt. Mivel távol tartotta magát a bulvártól, a nagyközönség számára szinte ismeretlen maradt. De akik látták őt Debrecenben, Szegeden, a Budapesti Kamaraszínházban vagy Zsámbékon, azok felfigyeltek különleges játékára.
Alakításai egyre nagyobb szakmai figyelmet kaptak. 2002-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb férfialakítás díját kapta, a következő évben a színházi kritikusok is őt választották a legjobb férfiszínésznek.
Bertók Lajost 2006-ban alkotóereje teljében – és legnagyobb filmes sikere kapujában – ragadta el negyvenévesen a Duna. Sorsa és végzete azóta is foglalkoztatja a színházi szakmát, pályatársait és egykori rajongóit. Halálának 15. évfordulójára három barátja, tisztelője egy olyan kötetet állított össze, amely közelebb hozhatja Bertók Lajos színészetét azokhoz, akik ismerték és szerették őt. De talán azokhoz is szólhat, akik szeretik a színház- és filmművészetet, értékelik az igényes, egyedi színészi alakításokat, de Bertók Lajosnak még csak a nevét hallották.
Majzik Edit színművész, aki számos darabban játszott együtt Bertók Lajossal, így emlékszik pályatársára:
„Mit lehet mondani arról, aki alapvetően formálta színházi létemet, arról, aki hiába tépelődött egy-egy szerepen, a végére mégiscsak zsigerileg változott azzá, akit éppen játszott. Akivel a színpadon szinte minden kapcsolati rendszert eljátszottunk, na jó, én nem voltam az ő anyja, de ő volt az én apám. Akit nem lehetett óvatosan szeretni, aki úgy rajongott másokért, mint egy gyerek, de mások rajongásával szerényen mosolyogva mit sem tudott kezdeni. Aki férfiassága teljes szépségében ment el 17 éve, aki a mi generációnk egyik legnagyobb egyénisége volt, és akit nem biztos, hogy okosan szerettünk… Talán elég, ha csak kérdezünk. Mert vele kapcsolatban bármit is kijelenteni – legalábbis nekem – a legnehezebb feladat.”
Forrás: Csokonai Színház
Hozzászólások