Erős felindultságot okozott az elmúlt napokban Debrecenben az Ady-gimnázium igazgatóváltásának ténye: a népszerű Rózsavölgyi Gábort az ambiciózus Türk László váltja az intézmény élén. Érvek, érzelmek villannak mindkét térfélen, tiltakozásra indoklás, indoklásra cáfolat, cáfolatra sajtóközlemény a válasz. Na de mi is a legnagyobb probléma?
Jómagam soha még egy pohár sört sem fogyasztottam el sem Rózsavölgyi úrral, sem Türk úrral, soha nem jártam az Adyba (kossuthos voltam), soha nem merészkedtem tanári pályára (még a diákpályáért sem voltam oda), így felelőtlen merészség lenne süvölvény stílusban állást foglalni az ügyben, megteszik azt amúgy is elegen és elég eleven módon. Azonban az egész történet tanmese jellegűen megbukott logikából, s talán ez a legnagyobb probléma: már megint, sokad ízben a döntés után vitatkoznak a felek valamiről, miközben ezeknek a vitáknak a döntés előtt kellene lezajlani, az érvek, vélemények ne akkor záporozzanak, amikor már lefújták a meccset.
Jót tenne a mindennapjainknak az ógörög logika józan menete: problémafelvetés, vita, döntés, és nem fordítva. Erre talán még Ady Endre is azt mondaná két pohár után, hogy hát igen.
T. Cs. Zs.
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van.
S itt nem elég.
Itt nem kell, csak a könny
S itt valahol, ott valahol,
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?
Hozzászólások