A 37. Magyar Sajtófotó-kiállítás megnyitása után két nappal, 2019. július 12-étől a Kölcsey Központ folyosójának másik végében is egy impozáns fényképsorozatot lehet megtekinteni. Az immár több éves hagyományra visszatekintő bihari fotóriporterek tárlatának megnyitóján jártunk.
Az eseményen, amely a magyarországi Hajdú-Bihar-megye és a romániai Bihar megye fotóriportereinek egy éves „termését” egyszerre, egy kiállítás erejéig láttatja, Tóth András, a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. kulturális menedzsere először Thurzó Sándor mélyhegedű- illetve brácsaművészt kérte fel egy kis zenélésre. A muzsikus, aki a DUO Varadiensis szólistája Nagyváradon, először egy menüettet adott elő.
A hegedűszót követően Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket, s egyben emlékeztetett: 2018 januárjában már ugyanezen a kölcseys helyen volt egy hasonló kiállítás, részben azonos anyaggal, ami most kiegészült az elmúlt év teljes „termésével”. A főszerkesztő a köszöntőjében sokkal inkább költői, mint valós kérdéseket tett fel a sajtófotó műfaját és a fotóriporterek mai helyzetét illetően. Kérdés például, hogy mi a sajtófotó, s hogy mi különbözteti meg a művészi fotótól, vagy a ma már mindenki által mobiltelefonnal bármikor készíthető, hétköznapi fényképtől? Nos, a válaszából megtudhattuk: az, hogy a jó sajtófotó több mint illusztráció. Nemcsak illusztrációja egy cikknek, legyen az hír, riport vagy publicisztika, hanem akkor jó, ha valami egyebet is hozzátesz a szavak által kifejezett tartalomhoz. Ugyanakkor egy sajtófotó-kiállításon – hangsúlyozta a főszerkesztő – fel kell hívni a sajtófotósok sanyarú helyzetére is a figyelmet, hisz épp amiatt, hogy ma már bárki bármikor készíthet képeket, ezzel degradálja a szakma jelentőségét. Pedig egy igazi sajtóriporter képes arra, hogy hétköznapi helyzeteket is érdekesen oldjon meg a képein. Erre jó példa ezen a kiállításon Alexandru Nitescu Zbor, azaz Repülés című alkotása, amely a „hétköznapi” hattyúkat képes különleges helyzetben ábrázolni. Végezetül Szűcs László arra is felhívta a figyelmet, hogy a két megyét ily módon is összekapcsoló tárlat, mint látható, életképes, fejlődő, és mindenképp folytatásért kiált.
A főszerkesztő után Tóth András ismét Thurzó Sándort kérte meg egy kis zenélésre, aki ez alkalommal Popper Dávid: Feledhetetlen szüleim emlékére című zeneművét játszotta el a hegedűjén. Ezt követően Dr. Ramona Novicov fotóriporter, műkritikus szólt néhány szót a tárlat kapcsán. A román származású művész elmondta: számára fotóriporternek lenni annyi, mint folyamatosan provokálni saját magát. Megfelelő helyen és időben kell lennie, s úgy kell lássa a dolgokat, ahogy mások nem látják. Különleges képességre van szükség, hogy a felfedezett jelenségekre fotósként rezonálhasson valaki. Mert nem lehet se túl szubjektíven, se túlzottan objektíven hozzáállni egy adott, lefotózandó helyzethez, s a szokásos eseményt mindig valóságos eseményként kell láttatni. Az igazi sajtófotó véleménye szerint az, ami felnagyítja azt, amit egyébként észre se vennénk. Egyfajta hősök is a fotóriporterek, mert olykor kockázatos is ez a mesterség. Ott kell lenni – ahogy fogalmazott – például a „vihar szemében”. Ezen kívül mély empátia szükséges az élővilág iránt. Végezetül a műkritikus mély hódolatát fejezte ki mindazok felé, akik ezt a mesterséget űzik.
Thurzó Sándor ezt követően is „átvette a szót”, s Bartók Béla Román táncának átiratát hegedülte el.
Végezetül pedig a megnyitón felszólalt az a Tóth István is, aki az EURO Foto Art elnöke, s akinek elsősorban köszönhetjük, hogy ez a tárlat megtekinthető a Kölcsey Központban. Amint azt a felszólalásában elmondta: a célja, amikor eltervezte ezt a közös tárlat-sorozatot, az volt, hogy itt, ezen a közös kiállításon találkozhassanak egymással a két Bihar művészei. Minden év januárjában nyílik meg Nagyváradon az ottani Bihar megyei sajtóriportereket összefogó kiállítás, s ez bővül ki nyárra a magyarországi Hajdú-Bihar alkotóinak fotóival. A kiállítás anyagát évről évre erősebbnek érzi, s jövőre az ő és a Novicova asszony zsűritagsága mellé meg akarják invitálni a debreceni Oláh Istvánt is az ítészek közé, ezzel is erősítve a magyarországi alkotók presztizsét a közös tárlaton. Tóth István felhívta a figyelmet arra is, hogy ez az idei tárlat valóban a kezdetektől mutat rá arra, hogy mi történt 2018-ban a két megyében. Ugyanis a tárlat kezdő képei nem mást, mint a sajnálatos év eleji nagyváradi eseményt, a Görögkatolikus Püspöki Palotában kitört tűzvészt örökítik meg, Remus Toderici művészete jóvoltából.
De rajta kívül gyönyörködhetünk még például a püspökladányi Kovács Péter, a nagyváradi Szilágyi Loránd, vagy például szintén a nagyváradi Costel Demian fotóiban, aki főleg a sport, a vízilabda és a futball „táján” fotózott le érdekes pillanatokat.
A tárlat ugyanúgy, mint a Magyar Sajtófotó-kiállítás, augusztus 6-áig ingyen látogatható a Kölcsey Központ porta felől folyosóján.
Gyürky Katalin
Hozzászólások