Sokszor, sokat láttunk már ilyet – bevallom őszintén, ez jutott először eszembe, amikor a debreceni Apolló moziban elkezdtem nézni az amerikai Miután című romantikus drámát. Szűk negyedórámba került, hogy megváltozzon a véleményem – szerencsére pozitív irányba.
Jenny Gage Anna Todd azonos című ifjúsági regényéből készített filmje valóban klisészerűen indul: adott egy szerény, édesanyja egyedül nevelte fiatal lány, Tessa (Josephine Langford), aki épp kiszakadni készül a szülői ház biztonságából: egyetemre megy egy másik városba. S adott egy, már a felsőoktatási intézmény padsorait koptató srác, Hardin (Hero Fiennes-Tiffin), aki láthatón nagyon más háttérrel és habitussal bír, mint a jólnevelt Tessa. Na, gondoltam magamban: ettől kezdve majd’ két órán keresztül arról fog szólni ez a film (is), hogy hogyan jön össze ez a két, első látásra egymásnak ráadásul ellenszenves, valóban össze nem illőnek tűnő fiatal. De ennek a tényleg elcsépeltnek tűnő kezdésnek a megbonyolításától kezdve – tudniillik, hogy a srác jóval mélyebb, mint amilyennek hisszük, például fejből idéz irodalmi klasszikusokat – egészen a film végéig a rendező zseniálisan „húzza csőbe” a nézőjét azzal, hogy a jeleneteit, épp abban a pillanatban, amikor már „csöpögőssé” válnának, mindig meg tudja fűszerezni egy-egy nem várt, tragikus vagy épp humoros fordulattal. Ez utóbbi kapcsán felhívom a figyelmüket a „könyvtárban éjszakázás” jelenetére, s annak igencsak kacagtató végkifejletére.
Mert bár a két fiatal valóban összejön, mielőtt „beletunyulhatnánk” a boldogságukról szóló képek sorába – lásd romantikus helyszínek, a lány fiú általi, igen türelmes bevezetése a szexuális életbe, stb., – egyfelől mind Hardin, mind pedig Tessa addigi életéről felsejlenek olyan részletek, amik emberivé, s ettől tényleg hozzánk közelállóvá, szerethetővé teszik őket. Hisz mindkettőjüknek meg kell kínlódniuk a felmenőik – Tessa anyja és Hardin egyébként az egyetem rektoraként működő apja – „árnyékával”, másfelől a romantikájukba a rendező tényleg tesz annyi tragédiát, hogy az érdeklődésünk irántuk és a közös sorsuk iránt nemhogy lanyhulna, de a történet előrehaladtával egyre erősödik.
Ráadásul a fiú és a lány baráti társaságának egymástól nagyban eltérő jellege is visz a történetbe egy olyan csavart, amit tényleg még a romantikus filmek szüzséin felnőtt és azokhoz hozzászokott felnőtt néző sem várna. Apropó, romantikus filmeken felnőttek: természetesen Önöknek is szívből ajánlom ezt az alkotást, ha nosztalgiázni kívánnak, hogy milyen is volt az első igazán nagy szerelmük, az első komoly kapcsolatuk, ami után – erre utal a film címe is – már tényleg semmi nem lehetett olyan, mint addig volt. De főleg ajánlom annak a huszonéves korosztálynak a figyelmébe ezt a mozit, akik az ebben az alkotásban is hangsúlyos klasszikus romantikus regények olvasásán túl az ilyesfajta, jól megcsinált, igényes romantikus drámákból is sokat tanulhatnak az emberi viszonyok természetrajzáról, a nő-férfi viszony dinamikájáról és mikéntjéről. Akkor is, ha már benne vannak egy, a Tessa és Hardin közötti viszonyhoz hasonlóban, és akkor is, ha még csak vágynak rá.
A Miután című filmet egészen április 24-éig megtalálják az Apolló mozi repertoárján. Húsvétra remek kikapcsolódás.
Gyürky Katalin
Hozzászólások