A 2023. október 6-án a debreceni Apolló moziban a Böll közlegény megmentése című dokumentumfilm megtekintése után Szénási Miklós író, közíró a film rendezőjét, Szederkényi Olgát és a főszereplőjét, Áfra Jánost faggatta a kulisszatitkokról.
Szénási Miklós először Szederkényi Olgához fordult, és arra volt kíváncsi, hogy hogyan jött a film készítésének ötlete. A rendező válaszából az derült ki, hogy már a középiskolában nagyon kedvelte Böll írásművészetét, sokat olvasott tőle, például a Biliárd fél tízkor című művét mai is a legfontosabb olvasmányélményei közé sorolja. Ezen kívül szeret múzeumba járni, és 2018-ban így bukkant rá a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett Böll-kiállításra, amelynek egy része arról szólt, hogy a híres német író a II. világháborúban hat évig kénytelen volt a Wehrmachtot szolgálni.
S hogy ebben az időszakban pacifistaként, a háborút gyűlölő emberként csak az tartotta életben, hogy leveleket írhatott a feleségének – többek között Magyarországról is.
Annak az Annaemarie-nak szóltak ezek az írások, akiről tudta, hogy nagyon várja őt haza. A kiállítás kurátora a híres szegedi professzor, Böll-kutató Bernáth Árpád volt, akit Szederkényi Olga azonnal felhívott, és kért tőle egy találkozót.
S rögtön kiderült: Bernáth épp abban az időben fordította magyarra Böll leveleit.
Tehát szerencsés véletlenek sorozata, összjátéka lökte őt afelé, hogy megvalósítsa ezt a filmet. Szénási Miklós arra is utalt a beszélgetésben, hogy számára mennyire nem hagyományos értelemben vett dokumentumfilm bontakozott ki a vásznon. A szerelmi szál, a különleges kameraállások, a megvilágítás már-már a játékfilm műfaja felé húzza az alkotást. Szederkényi Olga erre a felvetésre jelezte: igen, sokkal inkább dokufikció a filmje, mint egy tényekkel és adatokkal túlhalmozott „szimpla” dokumentarista alkotás, ám ő játékfilm alkotására képtelen. Úgy véli, nem tudna játékfilmet forgatni.
A moderátornak arra a kérdésére, hogy hogyan került Áfra János mint a Böll közlegényt megformáló szereplő a képbe, Szederkényi elmondta:
mindenképpen egy bölcsészt szeretett volna erre a szerepre, akinek a toll nagyon jól áll a kezében, a fegyver viszont nagyon rosszul…
Elkezdte nézegetni a kortárs költők-írók képeit az interneten, és egyszer csak rábukkant Áfra Jánosra, akinek délceg alakja nagyon hasonlít Heinrich Böll alkatához. Megkereste Áfrát, aki úgy reagált a felkérésre, hogy ha nem fog látszani az arca, akkor vállalja a szereplést.
S ha már Áfra János felkérése szóba került, Szénási Miklós arra is kíváncsi volt, hogy a debreceni költőnek milyen a viszonya Böll munkáságához? Áfrától megtudhattuk, hogy ismerte ugyan Böll írásművészetét, de nem volt Böll-rajongó. Azonban, amikor megkapta Szederkényi Olgától a film forgatókönyvét, rájött, hogy Böll pacifizmusa rendkívül közel áll hozzá. S ekkor döbbent rá a történet fájdalmas aktualitására is: Böll utálta a II. világháborút, ő pedig most érzi nagyon rosszul magát a szomszédunkban dúló vérontás miatt. Így tulajdonképpen Böll filmből kitetsző, keresztény valláshoz fűződő sajátos viszonya, illetve a békeszeretete az, ami miatt tudott azonosulni a szereppel. S megtiszteltetés volt számára, hogy egy Nobel-díjas író bőrébe bújhatott.
A diskurzusból arra is fény derült, hogy miért más adta a filmben Böll hangját, mint a fizikai megjelenését.
A rendező Böll hangjához – és a reá reflektáló Annemarie hangjához is – mindenképp profi színészeket keresett, mégpedig azért, mert az arctalan Böllnek épp a szövegei adnak arcot a filmben, tehát a hangsúlyoknak nagyon a helyén kellett lenniük. Így esett a választása ifj. Vidnyánszky Attilára, aki szerencsére azonnal igent mondott a felkérésre. S mivel Böll felesége nyolc évvel idősebb volt az írónál, a nő hangjához egy érettebb színésznőt keresett. Így formálta meg Annamarie hangját Bata Éva.
Ha mindezek alapján kedvet kaptak hozzá, az idén júniusban a Magyar Mozgókép Fesztiválon debütált alkotást a továbbiakban keressék a hazai mozikban.
Gyürky Katalin
Hozzászólások