2023. október 6-án este több szempontból is debreceni vonatkozású dokumentumfilmet láthatott az Apolló mozi közönsége. A Szederkényi Olga rendezte alkotás ugyanis egy olyan német író II. világháborús hányattatásait dolgozza fel, aki magyar területeken, így Debrecenben, illetve Erdély különböző városaiban is megfordult a Wehrmachtba besorozott, majd megsebesült tizedesként. A Heinrich Böll feleségének küldött levelein alapuló dokumentumfilm főszerepét, azaz Böll közlegény megformálását pedig nem más, mint a cívisváros egyik kiváló költője, Áfra János vállalta magára.
Az 1972-ben a Csoportkép hölggyel című alkotásáért irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Heinrich Böll már a háború kitörése előtt eldöntötte: író lesz. Így a hat évig tartó – kötelező, és korántsem meggyőződésből vállalt – Wehrmacht-béli szolgálata ideje alatt épp az tartotta benne a lelket, hogy írhat: mégpedig a feleségének, Annemarie-nak levelekben számolhat be mindarról a borzalomról, amit egy háború jelent, benne arról, hogy ő maga mennyire nem képes azonosulni a világégéssel és a vérontással.
Kapcsolódó cikkünk:
Böll közlegény az Apolló moziban
Csodával határos módon Böllnek a feleségéhez írott mintegy 1300 leveléből – köztük a Magyarország területéről küldött 130-ból – jó néhány fennmaradt, s tulajdonképpen ezek szövege képezi a film narrációjának alapját. Amely önmagában véve rendkívül sajátos és izgalmas. Egyfelől azért, mert a Böllt alakító Áfra János nemcsak, hogy nem szólal meg, hanem csak nyaktól lefelé látjuk hol a lövészárkok környékén, hol sebesültként különböző katonai kórházakban, hol pedig az alakulatával érintett városokban „bolyongva”.
Kapcsolódó cikkünk:
Költészetről és tervekről – Interjú Áfra Jánossal
Amit a levelekben közöl, azt ifj. Vidnyánszky Attila tolmácsolásában halljuk, és az ő hangjához társul a feleség, Annamarie hangját kölcsönző Bata Éva orgánuma, aki szintén a Böll-levelekből idéz.
Azért nem a saját, férjéhez írott válaszleveleiből, mert azok sajnos nem maradtak fenn.
Az, hogy Böllnek mint katonának nem látjuk az arcát, számomra egyértelműen az író pacifizmusának képi megjelenítése: a német szerző ugyanis már ezekben a leveleiben, majd pedig a világháború után, például az ebben az alkotásban is idézett Sebesülés vagy az Ádám, hol voltál? című írásaiban is jelzi: gyűlöli a háborút, utálja a német propagandát, s mivel képtelen azonosulni a vérontással, egyszerű közlegényként kezdi, és akként is szerel le: nem hagyja, hogy előléptessék. És a fronton töltött hat év alatt egyszer sem lő emberre: helyette mindig a levegőbe céloz.
Ez utóbbi információt azonban már nem az egyik Böll-levél vagy írás közli velünk, hanem a dokumentumfilmben megszólaltatott Böll-utód, az író fia, René Böll. Ám nem ő az egyetlen, aki kommentálja a II. világháborús eseményeket. A debreceni zsidók tragikus sorsáról például az a nemrég elhunyt Fahidi Éva beszél, aki ötvenhat napot töltött a cívisváros gettójában, mielőtt a koncentrációs táborba hurcolták volna, ahol minden családtagját – szám szerint negyvenkilenc embert – elveszített.
Kapcsolódó cikkünk:
Szentesi, sepsiszentgyörgyi interjúalanyok is színesítik, egyben árnyalják a németekről alkotott II. világháborús képet a filmben. Ám ami nekünk, debrecenieknek mindezek mellett plusz érdekesség, hogy amikor Böll közlegényt Debrecenben elszállásolják, a szállása helyszíne nem más, mint a híres Dóczy Gimnázium.
Ahol találkozik az ott érettségiző Szabó Magda tablóképével is…
Talán ebből az utolsó bekezdésből is érzékelhető, hogy nem száraz, csupán adatokon és tényeken alapuló dokumentumfilmet rendezett Szederkényi Olga. Sokkal inkább olyan dokufikcióról beszélhetünk, amelyben az érzelmeknek óriási szerepük van.
De hogy végül hogyan menekült meg a háború poklából a katona Böll, azt nem árulom el. Ennek a film további vetítései egyikén majd járjanak utána önök. Azt viszont, hogy mi minden motiválta a rendezőt Böll közlegény sorsának megfilmesítéséhez és Áfra János hogyan került szereplőként a filmbe, a vetítést követő beszélgetésből megtudhattuk. Ha tovább olvassák a hírportálunkat, mindez kiderül az önök számára is.
Gyürky Katalin
Hozzászólások