Fájó-gyönyörű búcsú Kóti Árpádtól: Turi Gábor Háy Jánossal köszön el

Méltó és szép szavakkal búcsúzik Debrecen volt alpolgármestere, Turi Gábor a vasárnap elhunyt Kossuth-díjas Kóti Árpádtól. A Nemzet Színésze nyilván pótolhatatlan, ám érdemes elolvasni ezeket a sorokat, hogy tudjuk, kit is vesztettünk el.

"Csak ülök, és folynak a könnyeim. Most már sokan meghalnak, de ez más. Árpád. Árpi. Talán tréfa, mint oly sokszor tettük, a halálról szólva. Most itt van, illetve nincs. Árpi nincs. Mennék a Darabos utcán, jönne velem szemben a kutyával, és beülne a közepén a beülősbe. Írtam róla, régen, amikor az Érdemes Művész címet megkapta, azóta is emlegeti a sort a sörről, hogy "csak ne szeretnénk annyira". Szeretnénk, ma is, ha Ildi nem vigyázna rá a feleség összes szigorával. De Ildi ott volt, és ott van most is, Árpi mellett, most már a helyén, mert több érzéke van a valósághoz, a kutyát leszámítva, mert Árpi csak úgy volt, eredendő tehetség, és balos világnézetűként Orbán Viktor tisztelőjeként, mélymagyar világ, bucsai parasztfiú. Hetvenedik születésnapjára vacsorát rendeztem tiszteletére a debreceni Csokonai étterem különtermében, kulturális alpolgármesterként erre indíttatást éreztem, előtte megkértem egykori osztálytársát, Törőcsik Marit, hogy telefonon köszöntse, Árpi meglepetésére meg is tette. És kérésre Háy János is írt tréfás köszöntő verset, nem tudom, szabad-e nyilvánosságra hoznom, de ha most nem, akkor mikor. Árpád, megyek a Darabos utcán, jössz velem szembe, és nem vagyunk."