Tegnap pont került egy több mint egy évtizede húzódó történet végére: hivatalosan is megnyitotta kapuit Debrecen új színtere, a Csokonai Fórum. Mielőtt belevágnánk a beszámolóba és a belső tér dícséretébe, jöjjön egy gyors áttekintés az új színház múltját illetően, mert bőven van miről mesélni.
A több mint egy évtized nem nyelvbotlás volt, hiszen a cívisváros új színházának ötlete már 2005-ben felmerült. Kósa Lajos indította el a projektet még a város polgármestereként, ám 10 éven keresztül – forrás híján- befejezésre várva állt a félkész teátrum. Végül egy Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program (HU-RO Projekt) húzta ki az ötletet a mélyből, és adott tőkét a befejezésre. Ez azonban még nem volt garancia a határidőre történő befejezésre, mert jött egy újabb akadály, amit koronavírusnak hívtak.
A nyitás, amit 2019-ben beharangozott a városvezetés évadról-évadra tolódott. Az elsőként bejelentett 2021/2022-es évadnyitás végül tegnap ért révbe, amikor Szabó Magda: Für Elise című regényét vitte színpadra Ráckevei Anna és a Csokonai Színház társulata.
A színház belső enteriőrjére egy szava sem lehet a nézőnek. Az utolsó négyzetcentiméterig modern, stílusos és elegáns, a padlóba épített kék ledfények pedig csak emelik a nézőtér felé tett lépések jelentőségét. A színházban két színpadon játszhat majd a nagyérdeműnek a társulat.
A kisebb, Kóti Árpád, míg a nagyobb színpad Latinovits Zoltán nevét viseli (eredetileg a színház is róla kapta volna a nevét).
Az ősbemutató a nagy teremben volt, melynek akkusztikája is kifogástalan, a színpad pedig a legfelső sorból is lehengerlő látványt nyújt. Áldással indult az este: a történelmi egyházak vezetői, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi főegyházmegye érsek-metropolitája; Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke áldotta meg az új teátrumot.
Papp László, Debrecen polgármestere beszédében kiemelte, hogy
büszke arra, hogy a legutóbbi vidéki színház megnyitása után csaknem fél évszázaddal Debrecen kapott új színteret. Hozzátette, hogy a cívisvárosban épp 157 éve adták át a Csokonai Színházat, melynek átfogó felújítása jövő tavasszal befejeződik, és ismét birtokba veheti a debreceni közönség.
Kiemelte, hogy a nemzeti kultúra ügye nem csupán összeköt minket, de olyan kötelezettséget is ró ránk, melynek jegyében értékeit ápolni, gazdagítani, a következő generációnak átadni kell azt.
Azzal, hogy Debrecenben most új sznházat avatunk, az értékőrzés mellett a jövőbe vetett hitünket is kifejezzük. Hiszünk a kultúra a művészet megtartó és nemzetet összetartó erejében. Hiszünk abban, hogy a színjátszás, az irodalom, a zene a tánc, olyan nemzeti és egyetemes értékeket képes teremteni, megőrizni és közvetíteni, amelyek nélkül képtelenek lennénk minőségi életet élni, sőt, egyáltalán létezni.
A színház történetét is érintette beszédében. Elmondta, hogy míg
az első lépésről, az épület megvásárlásáról Kósa Lajos akkori polgármester javaslatára, az akkori közgyűlés döntött, a befejezésről, már a jelenlegi városvezetésünknek és közgyűlésünknek kellett gondoskodnia. […] Régiónk az ország jelenleg legmodernebb teátrumával gazdagodott. A Csokonai Fórum szándékai szerint valódi regionális színházzá válik. Olyan szellemi műhellyé, mely tovább gazdagítja a határon átnyúló, már eddigi is erős kulturális kapcsolatokat. Olyan színtérrré válik, ami kiváló lehetőséget teremt a határon túli magyar, és más nemzetiségű társulatok bemutatkozására, nem utolsó sorban a modern, kortárs színjátszás értékeinek felvonultatására.
A megnyitón jelen volt Novák Katalin köztársasági elnök is, aki a 3×3-as kosarasoknál, és a debreceni Hospice Ház Alapítványnál tett látogatása után érkezett meg a teátrumba. Beszédében elmondta,
szerencsések vagyunk, hiszen egy olyan országban élhetünk, ahol van, ahol jut figyelem, erőforrás a kultúrára és megvan a szándék, hogy ne csak fenntartsuk, de gyarapítsuk is azt, ami a miénk. Ahogy Ciceró mondta: Fegyverek közt hallgatnak a múzsák és ez a mondat leginkább figyelmeztetés, intés, hogy ha hagyjuk, ha nem figyelünk, akkor elhallgatnak a múzsák. Pedig a nehezebb időkben még inkább szükség van rájuk, hiszen a kultúra képes enyhíteni a fájdalmat, oldani a félelmet, segíteni a megbékélést. Megérteti, hogy mit kell, mit érdemes tanulnunk, tovább vinnünk a nehéz pillanatokból, emlékeztet arra, hogy nem pusztán túlélni, élni kell.
Beszélt arról is, hogy régen a fővárosi színészeknek kötelező volt vidéki színházakhoz szerződniük pár évre, ám mióta ez a gyakorlat nem általános, a vidéki színjátszásra a kelleténél kevesebb figyelem irányul.
Ezért is örülök annak, hogy 44 év elteltével egy új vidéki színházat avathatnak. A magyarok azt szeretik, hogy ha valami szól, akkor nagyot szóljon, ezért is kapott Debrecen egy teljesen új színházat, miközben a másik is épp felújításon esik át.
A beszédek után végül elkezdődött a Für Elise, mely Ráckevei Anna első rendezése volt.
A Csokonai Fórum története tehát nem egy egyenes utat ábrázol, bőven voltak benne buktatók és hajtűkanyarok is. A GPS végül mégis kivezette a projektet a tévútról, és megérkezett az úticéljához,
Hozzászólások