„Kevesek a sokak ellen” – Morbius

A 104 perces Morbius nem a legjobb Marvel film, de az is túlzás, hogy a legrosszabb lenne, gondoljunk csak a 2000-es évek előtti Amerika Kapitányokra.

A Morbius a Sony (egyelőre továbbra is) Pókembermentes Pókember-univerzumának harmadik filmje a Venom 1-2 után. Eredetileg a másodiknak tervezték, de aztán jött a covid és 2020. július 31-től mostanáig ötször halasztották el. Nem csak ezt változtatták meg rajta. Néhány terv szerint az Andrew Garfield által fémjelzett Csodálatos Pókemberre is utaltak volna, de a végén azokat a jeleneteket kivágták. Az pedig már nem jó jel, ha a stúdió sem tudja, hogy mit akar kezdeni a filmmel (a Venom 2-t felvezetni, Pókembert felvezetni, egyiket sem). Így kaptuk meg most ezt a filmet.

Ugyan vámpíros film, de horrornak nem nevezhető, inkább thriller. Bár vannak benne horror klisék, mint például a jump scare, meg az, hogy az áldozat hátranéz és ott van mögötte a szörny. Viszont abban eltér a legtöbb vámpíros filmtől, hogy nem a fantasy, hanem a sci-fi felől közelíti meg a témát, azaz tudományos és nem misztikus módon szerzi a képességeit, ezért vámpírrajongóknak érdekes lehet.

A főszereplő dr. Michael Morbius (Jared Leto) a Marvel-univerzum vámpírja. A férfi gyógyíthatatlan betegségben szenved, amire végül saját maga talál gyógymódot, ami viszont félig vámpírrá változtatja. Ha teleeszi magát, visszaváltozik emberré. Emberként elszánt és okos, például 19 évesen doktorál és Nobel-díjat is kap.

Szegény Jared Letót már az első Öngyilkos Osztag filmben is szétszedték, amikor Jokert alakította szintén nem túl nagy sikerrel. Most meg a Morbius kapott gyenge fogadtatást. Pedig nem a színésszel van a baj – hiszen láthattuk már olyan filmekben is, mint a Rekviem egy álomért – hanem a rá erőltetett szerepekkel.

Hogy nem lett annyira sem sikeres, mint a Venom, ahhoz a karakter kisebb ismertsége is hozzájárul, hiszen olyan szereplővel akarnak eladni egy filmet, aki nem olyan nagy név még Marvel és Pókember franchise-on belül sem. Ebbe a csapdába a készülő Kraven film is belesétálhat.

A másik főbb szereplő Morbius gyerekkori barátja, Milo, azaz Loxias (Matt Smith), aki ugyanabban a betegségben szenved. Nem ő a film csúcsa, teljesen kiszámítható karakter. Van még kötelező love interest és nyomozók, de ők már tényleg csak a létszám miatt kellettek. Monodrámaként sokkal érdekesebb lehetett volna ez a film, mint úgy, hogy telerakták sablonszereplőkkel.

Némi erénye a filmnek a látvány, hiszen például Morbius füstszerű mozgása, valamint Rick és Morty szerű szeme feldobja a filmet, ahogyan a légáramlatokon repülés és a slow-motion effektek is a helyükön vannak, nincs túl sok belőlük. Az origami denevérek is jópofák.

Több fontos utalás történik a filmben, például Morbius „Én vagyok Venom” poénja is jelzi, hogy a Venommal egy univerzumban játszódik, aztán a Hírharsonát olvassák, és a Horizon Labs-nél dolgozik, ami Pókember létezésére utal, hiszen a képregényekben is ezeken a helyeken dolgozott Peter Parker. Két bónusz, nem Marveles elem a 300 spártaira történő utalás, azaz hogy a betegek a kevesek, akiknek meg kell küzdeniük az egészséges többséggel például az érvényesülésért; valamint a Dr. Jekyll és Mr. Hyde párhuzam: a jó doktorból vérszomjas szörnyeteg válik.

A Sony receptje a saját kis univerzumához:

• gonosz „rokon”
• „betegség”, amitől a főhős állandóan éhes
• laborkörülmények közt történik az első átváltozás
• a hős nem egy tipikus jófiú, de végül a jó ügyet szolgálja
• a film vége folytatásért kiált

Érdekes lenne találkozása a Marvel vámpírvadászával, Pengével, akinek a szerepére nemrég castingolták Mahershala Ali-t. Az Örökkévalók stáblista utáni jelenetében már megjelent. A korábbi Penge-trilógiában egy törölt jelenetben már megjelent Morbius.

Marvel filmként nincs az élmezőnyben, a Sony Pókembermentes Pókember-univerzumában is maga mögé utasítja a Venom. Mint vámpíros film megint inkább a középmezőnybe tartozik. Ezért csak Marvel és vámpír rajongóknak ajánlható, akik a Penge-trilógia óta várnak hasonlóra.