A Természetes fény című film vetítése után egy közönségtalálkozó erejéig az Apolló mozi vendégül látta a rendezőt, Nagy Dénest. Az elsőfilmes alkotóval Váradi Ferenc rádiós műsorvezető beszélgetett, aki elsőként arra volt kíváncsi, hogy miért tartott hét éven keresztül ennek a filmnek az elkészítése?
Nagy Dénes elmondta: egyfelől a mintegy hétszáz milliós költségvetésű filmjére az akkor még Andy Vajna vezette Filmalaptól mindössze kétszázötven milliós juttatást kaptak. A többi pénzre pályázatokat kellett beadniuk, külföldi szponzorokat keresniük, és ez bizony rengeteg idejükbe és energiájukba került. De szerencsére mind hazai cégek, mind pedig Lettország vagy épp Franciaország támogatta a projektjüket, így ilyen értelemben szerencséjük volt. Másfelől a címadó Závada Pál-regényt kellett jó alaposan tanulmányoznia, pontosabban nem is a regényt, hanem az abban szereplő naplórészleteket. Ezek a naplórészletek ugyanis nem fikciók, hanem a levéltárakban kutathatók, és a forgatókönyv elkészítésénél ő főleg ezekre a feltárt naplórészletekre alapozott, ami a regény feldolgozását követően szintén komoly kutatómunkát igényelt. Ezután pedig rengeteg előkészítő munka előzte meg a forgatást is. Mivel azt tudta, hogy civil szereplőkkel szeretne dolgozni, olyan kétkezi munkát végző emberekkel, akikről elhisszük, hogy II. világháborús katonák, már önmagában a szereplőgárda összeállítása is nagyon sok időt igényelt. Az alkotótársaival felhívták telefonon az összes hazai agrárcéget, azzal, hogy szeretnének ellátogatni hozzájuk az ott dolgozó kétkezi munkások közül szereplőket válogatni. Amelyik cég erre igent mondott az ország bármely szegmensében, oda elutaztak, hogy kiválasszák a legmegfelelőbbnek gondolt személyeket. Ezt követően meg kellett találni a forgatási helyszínt, és ez Lettország mocsaras vidéke lett, ahol valóban olyan zordak az időjárási körülmények, és olyan vadregényesek a helyszínek, hogy a néző elhiszi: tényleg az 1940-es évek elején járunk.
Váradi Ferenc arra is kíváncsi volt, hogy könnyű volt-e ezeket a civil munkásokat rávenni egy ilyen szereplése, egy ilyen projektben való részvételre? A rendezőtől megtudtuk: itt érdekes módon nem csak, vagy nem feltétlenül az adott szereplőt kellett meggyőzni, hanem a cég vezetőjét, hogy engedje el az alkalmazottját a forgatásra, vagy az illető családját, amelynek nélkülöznie kellett a családfőjét két hónapra. De a szereplők természetesen honoráriumot kaptak a munkájukért, nem ingyen kérték tőlük a szereplést.
A műsorvezető a rendező sajátos filmkészítési technikájára is kíváncsi volt. Arra, hogy miért nem bontja ki a filmjében jobban a konfliktusokat. Hiszen a mai néző általában a feszültségre kíváncsi, az akciódússágot kedveli a filmekben, tehát azt, ami ebből az alkotásból hiányzik. Nagy Dénes az erre adott válaszában tulajdonképpen az ars poeticáját fogalmazta meg: azt, hogy ő egy öntörvényű ember, aki szeret a konvenciókkal szembemenni, és vallja: nem mindennek van oka, ami az életben történik velünk. Tehát egy filmben sem kell feltétlenül az ok-okozati összefüggésekre koncentrálni, lehet úgy is működni, hogy csupán érzékelteti, sejteti, de nem mondja ki, hogy mi az adott helyzet előzménye. Hogy mi vezette idáig az adott karaktert. Ezzel valóban szembemegy a hagyományos dramaturgiával, és ezért tisztában van vele, hogy a filmje rétegfilm: csak bizonyos, erre a módszerre vevő nézőket tud vele megszólítani.
A film azonban – szerencsére – a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál ítészeit megszólította, hiszen megkapta a rendezésért járó Ezüst Medvét. Az egyik néző ezzel kapcsolatban volt kíváncsi arra, hogy milyen hozadéka volt ennek a díjnak a rendező további sorsára nézve? Nagy Dénes a válaszában elmondta: a díj után rengeteg forgatókönyvet kapott, amiből filmet készíthetett volna. Ő azonban tényleg szeret a saját feje után menni, és nem fogadta el ezeket az ajánlatokat. Nem akar mások által megálmodott filmeket készíteni. Így lehet, hogy egy újabb alkotására megint várni kell hét évet. De amennyiben a néző kivárja, megígéri neki, hogy nem fog neki csalódást okozni a következő filmjével sem, ami természetesen már körvonalazódik a fejében.
Gyürky Katalin
Hozzászólások