George Bernard Shaw óta tudjuk, hogy a tánc a vízszintes vágyak függőleges kifejezése. Nos, mintha erre az elméletre alapozna a Steven Soderbergh rendezte Magic Mike utolsó tánca című film, amely, ha tényleg az utolsó, akkor azt nagyon sajnálhatjuk.
A címben szereplő utolsó szó ugyanis nem egyértelmű. Egyfelől utalhat a főhős, Mike sztoriban szereplő valóban utolsó táncára, ám jelezheti a Magic Mike-filmek végső állomását is. Hiszen a Channing Tatum megtestesítette táncos életútját 2012-től követhetjük nyomon, a szintén Soderbergh rendezte Magic Mike című alkotástól kezdve, amit a 2015-ös, Gregory Jacobs rendezte Magic Mike XXL követett. Így ez a mostani epizód immár a harmadik „rész”, amelyben csodájára járhatunk a máig egy percet sem öregedő Tatum játszotta karakter lenyűgöző mozgáskultúrájának.
Ám akármelyik értelemben kell vegyük az utolsó szót, tényleg búslakodhatunk, mert a rendezést Gregory Jacobstól ezúttal visszavevő Soderbergh az első két részhez képest bizony meg tudott újulni. Ami, ha a különböző, a főszereplő karakterére építő sorozatok világában kutakodunk, igencsak ritkaság.
A sorozatnak ez a harmadik része azért is kiváló, mert azok számára is teljesen élvezhető és érthető, akik esetleg nem látták sem a 2012-es, sem pedig a 2015-ös Magic Mike-ot. Mégpedig azért, mert ebben a részben legalább annyira nagy hangsúlyt kap a női főszereplő életútja, mint a táncos srác sorsa.
Azé a női főszereplőé, aki nyilván nem „ütne” ekkorát a vásznon, ha nem a még mindig tökéletes kinézetű Salma Hayek alakítaná, aki – bár tizenkét évvel idősebb a Mike-ot játszó Tatumnál –, ez nemcsak, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hanem első perctől kezdve tökéletesen érthető, hogy a fiú miért lesz oda érte…
Ám nemcsak Mike „bolondul” az első találkozásuktól kezdve a nőért, hanem ez fordítva is így van. De túl egyszerű volna a sztori, ha a covid miatt épp leáldozott táncos karrierjét bárpultos állásra cserélő Mike, és a bár tulajdonosa, Maxandra között az első – Maxandra számára, és persze vele(!) – ellejtett igencsak erotikus tánc után minden simán menne köztük, és azonnal egy párt alkotnának. Egyszerű volna, és a rendező nyilván azzal is tisztában van, hogy mérhetetlenül unalmas és nézhetetlen.
Ezt kerüli el Soderbergh azzal a csavarral, amit belefűz a történetbe, és amely által Maxandra sorsát is legalább olyan fontossá teszi, mint Mike-ét.
Maxandra ugyanis a floridai kávézóján kívül egy londoni színháznak is a tulajdonosa, és amikor meggyőződik Mike táncos képességeiről, munkát ajánl neki. Londonba viszi, ahol a számára unalmasnak tűnő, épp repertoáron lévő klasszikus darab „felturbózására” kéri fel Mike-ot – azaz arra, hogy csináljon a sztoriból egy táncos show-t. S mivel a darab a szerelemről szól, hát a darabban szereplő táncok ne legyenek mentesek az erotikától…
Innentől kezdve egy színház a filmben történetet látunk, amely szerencsére jóval túlmutat egy love storyn.
Mert miközben Mike és Maxandra között izzik a levegő – de mintha a „ne keverd a szerelmet és a munkát”-elvét vallva visszafognák magukat –, bepillantást nyerünk Maxandra motivációiba: hogy miért is akarja új alapokra helyezni a színháza működését, hogy milyen bürokratikus útvesztőkön kell, kéne ehhez keresztülmennie.
S ha valami esetleg nem volna számunkra világos, ott van két lenyűgöző karakter, aki a puszta jelenlétével illetve a filozofikus hajlamával mindent a helyére tesz.
Az egyik Maxandra mindenese, Victor (Ayub Khan-Din), aki bár ritkán szól, de akkor velőset, s ott van Maxandra fogadott lánya, a tizenéves Zadie (Jemelia George), aki a maga meglátásaival sokszor bölcsebbnek tűnik az összes őt körülvevő felnőttnél.
S azt is látja, hogy hová fog kifutni Max és Mike „önmegtartóztatása”.
Ezen karakterek bevonása miatt is kiváló alkotás tehát a Magic Mike utolsó tánca című film, és akkor még nem beszéltem a felújított darabhoz leszerződtetett táncosok tényleg lehengerlő mozdulatairól. A mozgó testek vásznon is átütő erejéről. Amely önmagában szerelmi érzéseket tud gerjeszteni. Tudják, azokat a bizonyos vízszintes vágyakat… Talán még abban is, aki ezt nem is gondolná magáról… Ezzel kívánok önöknek jó mozizást.
Gyürky Katalin
Hozzászólások