A „kiégtem” szót gyakran használjuk a mai világban, s leginkább a munka területén. Hol húzódik a határ a depresszió és a kiégés között? Mi a különbség? Honnan tudjuk, baj van-e? És ha igen, hogyan oldjuk meg? A kiégés jeleiről, testi-lelki tüneteiről beszélgettünk Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológussal.
Közkedvelt kifejezés lett manapság a kiégés, angolul burnout, ami egy mentális-érzelmi-fizikális kimerültség, amelyet fokozott, tartósan érő stresszhatásra ad a szervezet. A pszichológus elmondta, hogy gyakran összemossák a depresszióval, mert hasonló érzés- és hatásmechanizmusa lehet. – A kiégés az élet bizonyos területén keletkezik, a depresszió pedig az élet minden területére ható mentális betegség. Lehet, ha valaki kiégést tapasztal a munkájában, amint hazaér, elmúlik a nyomasztó üresség érzése. A leggyakrabban a munka területére jellemző, de például az anyaszerepben szintén ki lehet égni – mondta Kovács Mészáros Ágnes.
– Milyen szakaszai vannak a kiégésnek?
– A kiégést bemutató egyik elmélet alapján, 4 szakaszt különböztethetünk meg: lángoló lelkesedés, idealizmus; stagnálás; kiábrándulás, frusztráció, amikor egyre idegesítőbbek a munkával kapcsolatos terhek, s végül az apátia. Ilyenkor vagy felmondunk, vagy pszichés zavarok jelenhetnek meg. A kiégés legvégén depresszió is kialakulhat.
A legfontosabb, hogy először észrevegyük, mi zajlik bennünk. A kiégés folyamata azért cseles, mert nem a rossz érzéssel kezdődik, hanem lelkesedéssel. Például új munkahelyen, vagy szerepkörben az elején nagy elánnal, motiváltsággal indítunk. Nem vesszük figyelembe a munkaidőt, hazavisszük a munkát. Aztán jönnek a testünk jelzései: fáradtság, kis stresszre szélsőséges reakció, legyengült immunrendszer. A frusztráltság egyre erősödik, s végül megjelenik az érdektelenség.
A kiégés mentálisan leválaszt a stresszfaktorról, elidegenít a munkától. Az elménk próbál megvédeni a stressztől. Örömtelenül megy be az ember, elveszíti a motivációját, nem látja, hogy sikeres lehet. Úgy hathat az önértékelésre, hogy nem is érzi jónak magát a munkában. Megkérdőjelezi, hogy egyáltalán minek van itt. Nagyon mély spirálba tud levinni ez a folyamat.
– Milyen tünetek jellemzőek a folyamatra?
– Az elejétől tekintve, olyan tünetek jelentkezhetnek, mint az állandó testi-lelki kimerültség; megfelelési kényszer; saját fizikai, lelki szükségletek elhanyagolása; ingerültség, cinikusság, agresszió; nem tudunk kapcsolódni önmagunkkal, nem tudjuk megfogalmazni, mire van szükségünk; reménytelenség, depresszió, alacsony önértékelés, fásultság; szélsőséges esetekben öngyilkos gondolatok. Az apátiából is vissza lehet fordulni, de minél hamarabb észrevesszük a jeleket, annál könnyebben fel lehet oldani azokat.
– Az ördög Pradát visel című film jutott eszembe, mert az első részben végignézhetjük az új asszisztens kiégési folyamatát. A kiégés lehetőségét milyen tényezők befolyásolják hazánkban?
– Az alacsony jövedelem és a hosszú munkaidő párosítása nagy rizikófaktor lehet. A folyamatos kudarc, a visszajelzés hiánya szintén elindíthatja a folyamatot. Ha elkezdődött a kiégés, s észrevesszük a jeleket, forduljunk szakemberhez, ha szükséges. Érdemes a munkáltatóval is beszélni erről, mert ha nyitott és változtat a munkakörülményeken, az segíthet. Ha más nem működik, akkor munkahelyet kell váltani.
A megelőzésnél fontos, hogy tartsuk a határainkat. Hétvégén ne dolgozzunk, töltődjünk fel. Ne sajnáljuk magunktól a pihenést, az aktív feltöltődést. Ne áldozzunk fel mindent a munka oltárán! Fejlesszük a stresszkezelést sporttal, légzőgyakorlatokkal. Gondoljuk át, az önértékelésünk mennyire múlik a munkán.
A párkapcsolatban szintén megjelenhet a kiégés. Figyeljünk a kommunikációra, a minőségi együtt töltött időre. Optimalizáljuk a párkapcsolatról alkotott elképzeléseinket, ne üldözzük egy tökéletes, hibátlan párkapcsolat képét.
– Említetted az elején az anyaszerepet, amiből ugyebár nem lehet kilépni, mint a munkából. Mit tanácsolsz az anyáknak, hogy elkerüljék a kiégést?
– A legjobb esetben a párjuk, a nagymama besegít a feladatok megoldásában, tehát nem hárul minden az anyára. Fontos, hogy kapjon énidőt. Menjen el egyedül sétálni, shoppingolni, a barátnőivel találkozni. A visszajelzés hiánya sokszor elbizonytalaníthatja az embert, biztosan jól csinál-e mindent. A családtagok megerősítse lényeges lehet. A szociális hálón sok múlik. Nem tökéletes szülőnek kell lenni, hanem elég jónak, ezt meg kell érteni – hangsúlyozta a pszichológus.
Aki szeretne részletesen belemerülni a témába, annak ajánljuk Füredi Júlia ELÉG! – Kiégtem. Most hogyan tovább? című könyvét, ami részletesen taglalja a kiégés folyamatát, tüneteit, és különböző módszereket, amelyek segítik a felépülést.
Hozzászólások