„Csak a tökéletesség elfogadható, annál alább nem adom. Maximalista vagyok” – talán ez a néhány gondolat jellemzi a legjobban azt, akit állandó belső kényszer és bizonyítási vágy hajt. A teljesítménykényszer kialakulhat mind gyermek-, mind felnőttkorban, s testi tüneteket is okozhat.
Az iskolában az egészséges szorgalom, a jó érdemjegyekre való törekvés nem egyenlő azzal, hogy valaki nem elégszik meg, csak a maximummal. Az, aki teljesítménykényszerrel küzd, folyamatosan úgy érzi, csak akkor elég jó, ha hibátlanul teljesít. A saját értékét az eredményeiben méri. Mindez előfordulhat már általános iskolás korban.
Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológus elmondta, hogy nem feltétlenül a szülőket kell hibáztatni ezért. – Ha belegondolunk, a világunk is ilyen, hiszen egy versengő, individualista társadalomban élünk. Az oktatási rendszer szintén így működik: a versengés van előtérbe helyezve, nem a kooperatív együttműködés. Pusztán az érdemjegyek jelenléte is versengés, hogy ki hányast kapott a dolgozatára. Vagy egy szavalóversenyen is le kell győzni a másikat. Mindenhol megjelenik a teljesítmény, miután a világra jövünk.
Sokszor tapasztaltam a praxisom során, hogy a szülők hangsúlyozták, sohasem mondják a gyereküknek, hogy csak ötöst hozhat haza, vagy büntetést kap, ha valami nem jól sikerül. Ha a gyerek perfekcionista, hatással van a teljesítményére, iskolai viselkedésére.
Van úgy, hogy velünk született személyiségjegy, hogy szeretjük a tökéleteset, a legjobbak akarunk lenni. Van olyan gyerek, akit nem tud motiválni, hányast kap, csak maga a tantárgy, míg a másik mindenből ötös szeretne lenni, és ha négyest kap, sírva megy haza.
Az sem mindegy, milyen az iskola kultúrája, ahova jár. Tudjuk, hogy vannak olyan intézmények, amelyekbe olyan gyerekek járnak, akik biztosan tovább tanulnak középiskolában, egyetemen. Ezekben az iskolákban ki van hangsúlyozva, hogy a legfontosabb a jó érdemjegy és persze a továbbtanulási szándék. Itt nagyobb nyomást helyezhetnek akaratlanul is a diákokra.
– Hogyan vehetjük észre mondjuk egy kisebb gyereknél, hogy valami baj van?
– A teljesítménykényszerrel vigyázni kell, mert szorongást okozhat. Van különbség az életkor tekintetében, hogy mindez hogyan jelenik meg. Egy általános iskolás egyáltalán nem tudja, vagy csak részben tudja megfogalmazni, hogy valami nem jó.
Nagyon kell figyelni a testi jelekre, ami minden gyereknél más lehet: például megváltozik a viselkedése; hányingere van, mielőtt indulnia kell az iskolába, vagy dolgozatírás előtt. Előfordulhat akár szívdobogás, gyomorfájdalom, tenyérizzadás, feszült izmok. Tehát eléggé széles spektrumon mozoghat, kinél hogyan jelenik meg a teljesítményszorongás, ami mindig az adott szituációtól kapcsol be. Bármilyen más helyzetben magabiztos, jól érzi magát a gyerek, de amint teljesíteni kell, akkor ezek a tünetek megjelennek.
Van olyan gyerek, aki teljesen magába fojtja, mit érez. Általában csendes, és az iskolai közösségben senki nem veszi észre, hogy valami baj lenne, esetleg küzd valamivel. Azonban lehet, hogy rágja a körmét, vagy rosszabbul teljesít a nagyfokú szorongás miatt, mint tudna.
Egy egészséges szintű szorongás egy bizonyos fokig tudja növelni a teljesítményt, viszont a holtponton túl lebéníthat. A pedagógusoknak nagyon ébernek kell lenniük, hogy felfedezzék, ha ilyen jellegű probléma van egy gyereknél. A megfigyelésekre kell támaszkodniuk, és segíteni a tanulónak, hogy oldódjon ez a szorongás.
Lehet, hogy csoportfoglalkozáson is érdemes ezzel foglalkozni: például osztályszinten szorongásoldó módszereket tanítani. Megkérdezni a gyerekeket, hol érzik a testükben a szorongást: összeszorítják-e a fogaikat, a hasukban éreznek valami rosszat stb. Ez mind edukáció, megelőzés. Ha a tanárnak nincs elég eszköze, ideje, lehetősége, akkor iskolapszichológushoz kell küldeni a gyereket.
Otthon is érdemes megbeszélni a gyerekekkel, mit és hol éreznek a testükben. Gondoljunk magunkra: ha tisztában vagyunk az érzéseinkkel, s hogy mire van szükségünk, az már félsiker!
A teljesítményszorongás oldására nagyon jónak találom, ha a szülő beszél a saját gyerekkoráról: a rosszalkodásról, a jó vagy rossz jegyekről az iskolában, hogy ezeket hogyan élte meg. Fontos az a mondat, hogy „én is voltam gyerek”. Nekik még ijesztő lehet, hogy ott van egy felnőtt, aki nagy dolgokat csinál (autót vezet, főnök stb.). Ezek nagyon távolinak, óriásinak tűnnek. Ha rájönnek, hogy a szüleik is voltak gyerekek, elérhetőbbnek érzik, hogy egyszer magabiztosabbak lesznek ők is. Fontos, hogy konkrét példákat meséljünk el!
Szintén lényeges, hogy ne a gyerek képességeit dicsérjük, hanem a kitartását. A képessége valamilyen, de ha kitartó, bármeddig elérhet. Egy olimpikon is attól tart ott, ahol, hogy sokat gyakorol, edz, fegyelmezetten él, s ekkor eléri a csúcsteljesítményt. Például mondhatjuk ezt: „Örülök, hogy kijavítottad!” „Örülök, hogy megint megpróbáltad!” „Örülök, hogy nem hagytad abba, pedig tudom, nehéz volt.”
– Mi a helyzet a nagyobbakkal?
– A középiskolában egy kamasz már könnyebben meg tudja fogalmazni, mit érez. Sokkal jobban a tudatában van, főleg, ha önreflexív. Az már más kérdés, mennyire tud egyedül eszközöket kiépíteni arra, hogy megküzdjön a szorongással. Érdemes segítséget kérnie a szülőktől, a tanároktól, vagy pszichológustól.
A teljesítményszorongás természetesen az egyetemi évek alatt is megjelenhet. Ha például itt is odáig fajul, hogy valaki hány vizsga előtt, az nem normális. Segítséget kell kérni! Az egészséges vizsgadrukk belefér. Ha napokig nem tudunk aludni, enni, egyfolytában hányingerünk van, az nem elfogadható. Ezek azok a jelek, amik nem férnek bele egy egészséges szorongásba.
– Milyen hosszú távú következményei lehetnek annak, ha valaki folyamatosan teljesítménykényszerben él?
– Kiégéshez és önértékelési zavarhoz vezethet. Előfordulhat, hogy a teljesítménykényszer mellett a teljesítményszorongás is megjelenik, ami miatt kialakulhatnak pszichoszomatikus tünetek (testi tünetek, amelyek mögött lelki okok állnak), amelyek miatt a diák sokat hiányozhat az iskolából. Ez lemaradást okozhat, amit pótolni kell, s ez további szorongást generálhat. Legrosszabb esetben iskolakerülést is eredményezhet, ha a diák úgy érzi nem tud megküzdeni a helyzettel. Nagyfokú iskolai hiányzás mellett már érdemes klinikai szakpszichológust felkeresni.
A szorongásoldásra számtalan módszer létezik, például ilyen a mindfulness, a relaxáció és különböző légzéstechnikák. Ugyanakkor erősíteni kell a gyermekünket, diákunkat, hogy bízzon magában, s egy sikertelen eredmény, vagy kudarc nem végzetes, és sosincs egyedül, merjen segítséget kérni. Természetesen, fontos közvetítenünk azt is, hogy az emberi érték nem számokban és teljesítményben mérhető! – hangsúlyozta a pszichológus.
Az önértékelést átírni nem könnyű feladat, de ha napi szinten foglalkozunk ezzel, akkor idővel belső meggyőződéssé válik az új minta.
Hozzászólások