Ugye ismerős ez a mondat? „De hát nem ütött meg!” – annak, hogy valaki éppen egy olyan kapcsolatba csöppent, ami idővel súlyosan bántalmazóvá, mérgezővé válhat, már az elején megvannak a jelei. Lehet, hogy ezek nagyon apróak, de akkor is fontosak.
Megismerkedés, vonzalom, „rózsaszín köd” – járjunk együtt. Telnek a hetek, a hónapok és lassan elkezdjük megismerni egymás szokásait, barátait, családját, mint ahogyan az lenni szokott. De mi van akkor, ha nem úgy mennek a dolgok, „ahogyan az lenni szokott”?
Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológussal arról beszélgettünk, hogyan alakul ki egy párkapcsolat, s milyen figyelmeztető jelei vannak, ha nem a megfelelő partnerrel akadtunk össze.
– Kezdjük ott, hogy egy párkapcsolat különféle szakaszokból áll, van egy fejlődési íve, és csak az egyes szakaszok időintervalluma lehet más. Az első szakasz a szimbiózis, amit „rózsaszín ködnek” nevezünk. Ilyenkor csak a párunkkal szeretnénk lenni, vágyódunk utána, minden másodpercben rá gondolunk. Ez az összeolvadás időszaka, amelyben teljes az összhang a két fél között. Egy ideális párkapcsolatnál 1-2 évig tart ez a szakasz.
A következő a differenciálódás, amikor már elkezdünk egy kicsit távolodni a másiktól. Megjelennek a saját igényeink. Ugyanúgy szeretjük egymást, de szükségünk van énidőre. Lehetnek súrlódások, mert mindkét fél megpróbálja kialakítani, összehangolni ezt a másikkal. Nem kell megijedni! Ha van őszinteség, akkor van konfliktus is. Jó kommunikációval, együttműködési készséggel ezt fel lehet oldani.
Ezt követi a gyakorlás szakasza, ami optimális esetben a kapcsolat negyedik-ötödik évében érkezik. Ekkor már a külvilágra irányul a figyelmünk. Jól jellemzi ezt a szakaszt, amikor a pár tagjainak elindul a karrierje. Ilyenkor nagyon jó háttérországai tudnak lenni egymásnak. Ez hosszú évekig eltarthat.
A következő időszak az újra közeledésé, amikor például a gyerekek felnőnek és kirepülnek a fészekből. Ha nincsenek gyerekek, akkor mondjuk a karrier csúcsa után is megtörténhet a közeledés. Ilyenkor ismét egymás felé fordul a figyelmünk. Lehet, hogy újra meg kell ismernünk egymást.
Egy érett párkapcsolatnak ez az ideális fejlődési íve. Az, hogy kinél milyen gyorsan zajlik le, már más kérdés.
– Honnan tudhatjuk, hogy jó egy párkapcsolat?
– A biztonságos kötődés jó alapja tud lenni egy kapcsolatnak. Önmunkával, önfejlesztéssel és a párunk segítségével ez kialakítható, ha valaki nem így működik. Erről korábban beszélgettünk. A bizalom szintén nagyon fontos a párkapcsolatban. Ennek abban is meg kell nyilvánulnia, hogy számíthatok a másikra. Például időben érkezik, állja a szavát, transzparensen (nyílt, őszinte) viselkedik és feltétel nélkül elfogad.
Fontos az együttműködés: a hétköznapokban úgy működünk, mint egy csapat. A családi háttér kapcsán is segítjük egymást, mert nem mindegy, ki milyen lelki batyuval érkezik. Elengedhetetlen az intimitás, hogy mennyire tudjuk megnyitni az érzéseinket, beengedni a másikat; mennyire tudunk hozzá kapcsolódni, kötődni. Ha ezek stabilak a kapcsolatban, akkor jól működhet.
– Milyen jelei vannak, ha bántalmazóval állunk szemben? A kapcsolat elején hogyan lehet felfedezni az erre irányuló jelzéseket?
– Minden olyan szándékos viselkedés, mulasztás, ami tartósan sérti egy másik ember méltóságát, testi épségét, biztonságérzetét, önértékelését, vagy szabadságát, az bántalmazás. Van testi-, verbális-, lelki-, szexuális- (attól, hogy párkapcsolatban, házasságban élünk, nem kötelező a szexuális együttlét), anyagi bántalmazás (például az egyik fél elzárja a pénzt a másik elől, vagy elveszi a fizetését). Bántalmazás az érzelmi elhanyagolás is, amikor nem lehet egy beszélgetést lefolytatni a párunkkal, nem figyel ránk és magányosnak érezzük magunkat a kapcsolatban. A bántalmazásnak számos megjelenési formája van. A statisztikai adatok szerint leginkább nők a bántalmazottak, de előfordul a férfiak esetében is.
Nézzük meg az apró, kezdeti jeleket! Nagyon jó jelző lehet, hogy mennyire fogad el a másik, illetve, hogy mennyire tudom elfogadni önmagam ebben a kapcsolatban. Elfogadható és értékes vagyok-e? Az rendben van, ha egy kapcsolatban van kritika, de az ne a személyünkre, hanem a tetteinkre vonatkozzon. Például nagy különbség van a között, hogy „rossz döntést hoztál”, vagy „hülye vagy”. Ha valaki leértékeli a tulajdonságainkat, az nagyon nagy felkiáltójel! A kritikának nonverbális jelzései is lehetnek. Például forgatja a szemét, hümmög a másik. Ezek szintén bizonytalanná tudnak tenni, ha nem egyértelmű a kommunikáció. Ha ez rendszeres, és utána nincs tisztázva, miért történt, akkor ez is fontos jel lehet.
A legalattomosabb bántalmazási forma az ún. gaslighting, amiben a bántalmazó elérvényteleníti a másikat, megkérdőjelezi a szavahihetőségét, sőt a józan eszét is. Például „már megint túlzol”, „túl érzékeny vagy”, „én ilyet nem mondtam”. Ez a bántalmazási forma nagyon óvatosan kúszik be egy párkapcsolatba. Nehéz észrevenni, de módszeres eszköz arra, hogy a másik elbizonytalanítson önmagunkban. Ha felismerjük, akkor sem győzhetünk, mert a partnerünk átkeretezi a történetet.
„Nélkülem semmire se mennél” – ez egy tipikus mondat. Átveszi a kontrollt felettünk, manipulál. Meggyőzhet a környezetünkről is: „csak én szeretlek, senki más”. A bántalmazó azt is kikötheti, hova mehetünk, milyen ruhát vehetünk fel. Ha valaki szándékosan, ismétlődően megsérti az énhatárainkat, az már bántalmazás. Ilyenkor csökkenhet az önbizalmunk, nem hiszünk saját magunknak. Azt gondoljuk, lehet mégis neki van igaza. A gaslighting a lelki bántalmazás csúcspontja, s beindíthat egy ördögi kört. Ha valaki rendszeresen átlépi a határainkat, az a végletekig elfajulhat.
Határok – A párunk figyelembe veszi-e a szükségleteinket? Például, ha ő korán kel, nekünk is azt kell-e; ha el akarunk menni szórakozni, nem tehetjük, mert ő nem akar. Csak együtt csinálhatunk dolgokat.
Izoláció, függetlenség – Ha azt érezteti a másik, hogy a többi ember méltatlan hozzám, csak ő a jó nekem, és mondjuk büntet is, ha találkozni akarok valakivel, az nem egészséges. Elszeparál a családomtól, a barátaimtól, hogy ne találkozzak velük és ő sem akar.
Büntetés – Sokszor előfordul, hogy csenddel bünteti valaki a párját. A kapcsolatban nem jelenhet meg maga a büntetés sem! Nem kell egymást nevelni, az a szülők dolga volt. Konfliktusok lehetnek, amiket meg kell beszélni, és kompromisszumra jutni, de büntetést nem lehet kiszabni a másikra.
Túlzott féltékenység – Ha mondjuk meglát az utcán beszélgetni valakivel és ezt szóvá teszi, sőt agresszíven reagálja le, akkor erre is figyelni kell. Mi lehet a helyzet az indulatkezelésével? Miért egyből rosszat feltélez rólunk?
Intenzitás – A legelső szakaszban, a „rózsaszín ködben” is vannak határok. Például nem mondunk fel, vagy rúgjuk fel az életünket azonnal a másikért. Ilyenkor megeshet az izoláció, a féltékenység a párunk részéről.
Öngyilkosság – Előfordulhat, hogy ha az egyik fél annyira fél a másik elvesztésétől, öngyilkossággal fenyegetőzik. Ez egy abszolút nagy jel arra, hogy bántalmazóval állunk szemben.
A bántalmazók általában családi mintából hozzák a viselkedésüket. Egyik félnek sem egészséges egy ilyen kapcsolat. A bántalmazó nem tud a párja nélkül létezni, bizonytalan önmagában, rossz az önértékelése.
– Hogyan ne essünk mégis a csapdájukba?
– Figyelnünk kell arra, hogy mit súgnak az ösztöneink. Ha mondjuk elmegyünk randizni valakivel, érdemes nézni, hogyan bánik a másik a pincérrel; hogyan nyilvánul meg emberekről. Ebből is sok minden leolvasható. Az igaz, hogy otthonról hozott értékbeli-, vagy esetleg kulturális különbségek lehetnek két ember között. Viszont, önvizsgálatot kell tartanunk, hogy tudjuk, jól és biztonságban érezzük-e magunkat a kapcsolatban. Ilyenkor szokták mondani: „még nagyon az elején vagyunk”, „majd úgyis kiforrja magát”, de azért érdemes magunkat figyelgetni.
– Mit tegyünk, ha felismerjük, kivel van dolgunk?
– Ha felmerül bennünk, hogy a partnerünk nincs jó hatással ránk, nem érezzük magunkat biztonságban, ki kell lépni a párkapcsolatból. Természetesen indulhat úgy egy kapcsolat, hogy jobban ki kell fejezni az igényeinket, meg kell ismernünk egymást, kinek mik a határai, szükségletei. Ha ez többszöri kérés, megbeszélés után sem változik, és úgy érezzük, hogy ugyanazokat a köröket járjuk be, akkor érdemes átgondolni a befejezés lehetőségét. Nehéz megmondani, hogy hol van az a pont, ez sokban függ a párkapcsolati problémától. Bántalmazás esetén nincs mire várni!
Ha nem ennyire szélsőséges esetről beszélünk, akkor érdemes figyelni a hétköznapi helyzetekre, például, amikor a párkapcsolati problémánk kihatással van a munkánkra, az egészségünkre, akkor mindenképp át kell gondolni, hogy ez a kapcsolat hozzáad vagy elvesz valamit az életünkből.
Ha bizonytalanok vagyunk az ítéletünkkel kapcsolatban, érdemes felkeresni egy szakembert, akivel átbeszélhetjük a tapasztalatainkat. Vannak egyesületek is, akik segíthetnek az elválásban, ha egyedül nem tudjuk meglépni. Ha egy kapcsolatban nem érezzük jól magunkat bármilyen okból – nem muszáj bántalmazásra gondolni –, akkor az őszintén kommunikált elválás a legjobb megoldás, amennyiben semmilyen más problémamegoldási eszköz nem vált be korábban.
– Ha bizonyos ideig bántalmazó párkapcsolatban élünk, majd eljutunk odáig, hogy véget vetünk neki, hogyan dolgozzuk fel?
– A szakítás akkor is nehéz, ha nem egy bántalmazó kapcsolatról beszélünk. Egy párkapcsolat lezárását ugyanúgy veszteségnek éljük meg, elveszítettünk valamit, amit már nem kapunk vissza. Hasonló folyamatok mehetnek végbe bennünk, mint gyász esetén. Adjunk magunknak időt gyógyulni, fogadjuk el az érzéseinket! Ha szükségünk van rá, beszéljük meg a legfőbb bizalmasunkkal. Gondoljuk át mit adott, mit vett el a kapcsolat. Fedezzük fel újra magunkat, és szeressük! A barátok a közös programokkal, vagy csak az értő figyelemmel is sokat segíthetnek.
Ha úgy érezzük, hogy régóta húzódik a szakítás utáni fájdalom, és komolyabb tüneteket okoz, mint például alvászavar, szorongás, viselkedésbeli változások, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Mindemellett, ha bántalmazó kapcsolatból léptünk ki, mindenképp ajánlott egy pszichológust felkeresni. Főleg traumafeldolgozással foglalkozó szakembert ajánlok!
Ha valaki súlyos helyzetben van, akkor keresse fel a NANE Egyesületet vagy a PATENT Egyesületet, illetve hívja fel a rendőrséget is, hogy legyen nyoma az esetnek.
Hozzászólások