A Hatalom című film premier előtti, december 4-ei díszelőadását követően az Apolló moziban Némethy-Szilágyi Norbert, a Borostyán Produkció vezetője a cívisvárosi születésű Hajdu Szabolccsal, Prikler Mátyás legújabb filmjének főszereplőjével beszélgetett.
Némethy-Szilágyi Norbert elöljáróban jelezte: igen szerencsés helyzetben vannak a debreceniek, ugyanis Magyarországon ezt a filmet majd csak 2024. január 25-étől kezdik vetíteni a hazai mozik. És azért is vannak kivételezett helyzetben a cívisvárosi nézők, mert személyesen a film főszereplőjétől tájékozódhatnak a Hatalom keletkezési körülményeiről.
Hajdu Szabolcs e felvezető után elmondta: régi történetről beszélhetünk Prikler filmje kapcsán, ugyanis ezt még a Covid-járvány előtt, 2019-ben kezdték forgatni, majd a pandémia miatt bő egy évre szüneteltetniük kellett a forgatását. Ő maga egyébként 2018-ban kapta meg a rendezőtől a forgatókönyvet, amely egy megtörtént szlovákiai esetet dolgoz fel: a mostanit megelőző Fico-kormány idején történt egy ehhez rendkívül hasonló vadászbaleset, aminek akkor meg is lett a politikai következménye: az országos rendőrfőkapitánynak távoznia kellett a posztjáról.
Ez az eset ihlette a rendezőt, aki szerencsére jócskán csavart még a sztorin.
Némethy-Szilágyi Norbert a filmbéli nyelvhasználatra is rákérdezett: mivel cseh, szlovák és magyar koprodukcióról van szó, az alkotásban mindhárom nyelven kommunikálnak a szereplők, de nagyrészt szlovákul folyik a társalgás. A moderátort az érdekelte, hogy mennyiben jelentett nehézséget szlovákul beszélnie Hajdu Szabolcsnak? A színművész-rendező elmondta: nem tud szlovákul, ám annak idején itt, Debrecenben az Alföld Gyermekszínpadon kaptak hasonló feladatokat: volt, hogy halandzsa nyelven kellett jeleneteket gyártaniuk. Így nem riadt vissza a feladattól, hanem fogta a jórészt szlovák nyelvű forgatókönyvet, és elkezdte „bebiflázni” a szöveget, majd a forgatás alatt a szlovák kollégáitól folyton arról érdeklődött, hogy jól hangsúlyoz-e bizonyos szavakat. Ezzel – ahogy fogalmazott – jócskán az őrültebe kergette őket.
Némethy arra is rákérdezett, hogy valójában hol játszódik a történet, hiszen, amit elmesél, az univerzális: Kelet-Közép-Európa bármely tájékára igaz lehetne. Hajdu Szabolcstól megtudtuk, hogy nagyrészt a gömöri vidéken és a szlovák-cseh határ mentén forgatták a filmet. A gömöri részen a magyar és a szlovák, a másik helyszínen a szlovák és a cseh nyelv keveredik. Ezért is van, hogy mindhárom nyelv hallható a filmben, meg azért is, mert a szlovák és magyar mellett van benne cseh anyanyelvű színész is, például a Berger minisztert alakító Jan Kačer cseh származású művész.
Némethy-Szilágyi Norbert arra is kíváncsi volt, hogy vajon milyen érzés egy rendezőnek más rendező filmjében szerepelni? Azaz, hogy le tudja-e ilyenkor vetni magáról a rendező szerepet Hajdu Szabolcs, és tud-e priméren, „csak” színészként jelen lenni a produkcióban? Hajdu Szabolcs minderre összetetten reagált, és ezért rendkívül érdekes választ, válaszokat adott.
Egyfelől közölte: egy színésznek három dologba kell „beletalálnia”, amikor szerepet játszik: a produkció stílusába, atmoszférájába és tempójába.
Jó esetben a forgatás alatt eljön az a pont, amikor ezt a hármat megérzi a színész. Neki ebben a filmben ez akkor érkezett el, amikor először találkozott a filmbéli helyi rendőrfőnökkel, aki megkínálta egy kávéval. Ugyanakkor ő fegyelmezett színész: amikor színészetre kérik fel, nem akar rendezőt játszani, nem akar a rendezőtársa dolgába beleszólni. Azért sem, mert tudja: egy rendezőt nagyon könnyű elbizonytalanítani forgatás közben, és ez senkinek, a produkciónak sem tesz jót. Ugyanis a rendező dolga a folyamatos döntéshozatal: minden napja úgy telik, hogy fontos döntéseket kell meghoznia, miközben tudja: ha ő nem hozza meg ezeket, valaki úgyis dönt helyette – esetleg rosszul, az alkotás rovására.
Ráadásul a rendező és a főszereplő viszonya azért is kényes, mert általában minden forgatókönyvben a főszereplő karaktere a legmegfoghatatlanabb. Az eggyel alatta lévőké, illetve a még egy körrel rajta kívül lévő szereplők milyensége sokkal jobban körülírható. Például ez esetben is a miniszter vagy a rendőrfőnök milyensége sokkal egyértelműbb volt, vagy a fiatal fiút gyászoló családtagoké is, mint Steiner ügynöké, akit ő alakít. Ám neki van egy olyan gondolata, hogy valahol a főszereplőben mindig benne van a rendező személye, személyisége is. Így egy idő után figyelni kezdte Prikler Mátyást, és bizonyos gesztusait, mozdulatait felvenni, s átvinni ezeket az ügynök karakterébe. És ez bevált. A rendezőnek ez tetszett.
Azon nézői kérdésre, hogy hol tartanak a saját produkciói, Hajdu Szabolcs biztatót mondott: a tavasz folyamán tervezi, hogy végre film formájában, pontosabban trilógia formájában együtt, egyszerre lesz látható a hazai mozikban az Ernelláék Farkaséknál, a Kálmán-nap és az Egy százalék indián.
A komor és megrázó film után a kérdező Némethy-Szilágyi Norbert és az interjúalany, Hajdu Szabolcs megnyerő személyisége miatt igen kellemes hangulatba fordult a december 4-ei este.
Gyürky Katalin
Hozzászólások