Életének 83. évében, 2025. október 15-én elhunyt Benkő Imre Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja. Benkő Imrét az MMA saját halottjának tekinti – tudatta az Akadémia.
Benkő Imre Budapesten született 1943. február 17-én. Gyermekkorát a Bakonyban töltötte, az ajkai érettségi után Budapesten, az Ipari Szakmunkásképző Intézet, híradástechnikai műszerész szakán tanult tovább. Első munkahelye a Magyar Távirati Irodában volt, ahol fotóriporterként dolgozott. Alapító tagként részt vett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának oktatásában és munkájában. Ezalatt az idő alatt kezdte el a Magyar Újságírók Országos Szövetségének újságíró iskolája fotóriporter szakát, ahol 1971-ben végzett. Dolgozott a Képes 7-nél, az Európa Magazinnál, majd a 90-es évektől szabadfoglalkozású fotósként alkotott. 1988 és 2000 között a Magyar Iparművészeti Egyetemen óraadó tanárként dokumentarista fotográfiát oktatott.
Riportjait, fotóesszéit úgy készítette, hogy hosszú időt szánt az észrevétlenség megteremtésére: így tudta elérni, hogy alanyai természetes társként fogadják el őt és a fényképezőgépét. Már a hetvenes években az utca lett felvételeinek fő helyszíne és korhangulatot megörökítő témája, majd járt koncertekre, munkásszállókra, kultúrházakba, üzemekbe. Később a színház varázsa (Köllő Miklós pantomim-együttese), az Artistaképző növendékeinek különös élete ihlette fotóit.
1989-ben megkapta a Kassák Lajos Ösztöndíjat, ez tette lehetővé számára, hogy elkészítsen egy sorozatot, amellyel 1992-ben elnyerte a W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját is.
Acélváros. Ózd 1987-1995 címmel megjelent albumával újraélesztette a már-már eltűnőben lévő nélkülözhetetlen vizuális műfajt, a fotóesszét.
Szürke fények. Budapest 1970-1999 (9S Műhely, 2000) című albuma a főváros három évtizedének dokumentarista krónikája.
1988 óta különböző ösztöndíjakkal – Kassák Lajos Fotográfiai Ösztöndíj, André Kertész és HUNGART-ösztöndíj, Budapest Fotográfiai Ösztöndíjjal – alkotott, utazott a világ számos országába, ahol érdeklődése az emberekre, a társadalmi és szociális struktúrákra irányult.
Utak/Fotók:1971–2002 című fotóesszé kötete (2004) saját kiadásában jelent meg.
Több évtizeden keresztül kísérte figyelemmel a magyarországi ikreket, Ikrek. 1982-2008 címmel kötete is megjelent több mint 200 fotóval, sok száz portréval.
1993 óta, az első Diáksziget rendezvénytől kezdve fotózta az egyre nagyobbá váló fesztivált. Arcok. Sziget fesztivál. Budapest, 1993-2002 (Fotografus.hu, 2003) címmel jelent meg kötete az első tíz év képeiből, majd a 20 év anyagából nagyszabású kiállítás volt látható a Mai Manó Galériában és a Szigeten 2012 nyarán.
Benkő Imre életéről Palotai János állított össze monográfiát Benkő Imre • Élet-Mű címmel, mely az MMA Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. Legutolsó kötete 2022-ben jelent meg, „TÁVOL és KÖZEL. KÍNA” / Far and Near. China / 1984-2019 címmel, a saját kiadásában.
1975-ben elnyerte a World Press Photo pályázat ezüst- és aranyérmét, majd három évvel később ismét aranyéremmel tért haza. 1991-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott. Hazai díjai közül kiemelkedik a Balázs Béla-díj (1981), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj (2004) a Magyar Fotográfiai Nagydíj (a Magyar Fotóművész Szövetség díja) (2004), a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életmű-díja (2013) a Prima Primissima díj (2016), és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ által adományozott Fotóriporteri Életműdíj (2021). 2025-ben Kossuth-díjat kapott. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Forrás: Papageno
Hozzászólások