Tóth Gyula tűzoltó főtörzsőrmestert családja és barátai mellett bajtársai kísérték utolsó útjára, június 4-én délben. A koporsó leeresztésekor a szirénázó gépjárműfecskendők hangja fájdalmasan törte meg a csendet. Búcsúzóul sisakját a tűzoltók átadták a gyászoló feleségének és két gyermekének.
Bajtársai a következő sorokkal búcsúztak tőle:
“És akkor egyszer csak mindenki papája beteg lett. Nagyon beteg. Aki eddig a lelki támogatást adta, most ő szorult hirtelen segítségre. Tehetetlennek érezted magad, érthetetlen lett az egész és ő csak úgy hirtelen elment. Ez pont úgy fáj, mintha a saját apád, papád ment volna el. És nem lesz már közös főzés egy csendes szolgálati napon, nem fog morogni, ha a csizmalehúzót elfelejted visszatenni a helyére. De nem lesz az sem már, hogy délután becsukva maga után az iroda ajtót leüljön és megkérdezze, hogy minden rendben van otthon?”
Forrás: Hajdú-Bihar Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
Hozzászólások