Ma van Földünkért Világnap. Az esemény 1991. október 21-én indult útjára egy világtalálkozó kampányaként, amit egy évvel később rendeztek Rio de Janeiroban „Földcsúcs” néven. A találkozó célja az volt, hogy fókuszba kerüljön a környezetünk védelme, a klímaváltozás lassítása és az ökológiai lábnyomunk kisebbre faragása. Igen…ez 1991-ben volt. Most pedig 2020-at írunk. Mi változott azóta?
Az IUCN, az UNEP és a WWF közös és áldozatos munkájának a gyümölcse az, hogy a kilencvenes évek kezdetén megszülethetett a Földünkért című új élővilág megőrzési stratégia, melyre Magyarországon 1992 óta minden év október 21. napján megemlékezünk. Emlékezni szép és fontos dolog, hiszen lényeges dolgokon tartja a közvélemény figyelmét a jeles alkalmakkor. Ez a téma azonban sokkal többet kíván az emlékezésnél. A stratégia létrejötte óta az emberiség ökológiai lábnyoma nemhogy nem zsugorodott, de rohamtempóban nőtt. A quibit.hu cikke szerint idén 8 hónap alatt éltük fel az egy évre kiszámított tartalékait a bolygónknak (ezt hívják a túlfogyasztás napjának, 2019-hez képest „csak” 3 héttel javítottunk a részidőn). 1970-ben még december utolsó napjaira zsigereltük ki a Föld éves éléskamráját, évről évre azonban már nyárra végzünk az elénk rakott javakkal.
A lábnyomunk tehát nem zsugorodik, stabilan tartja magát és tapossa Földünk mellkasát. A koronavírus járvány mindössze 3 hetet tudott lefaragni az emberiség fogyasztási kedvéből, így marad a kérdés, hogy mivel érhetnénk el változást? Mivel tehetnénk többet a Földünkért, nem csupán a neki szentelt világnapon, hanem az év 365 napján? Unásig ismételt frázis, de a változás kicsiben kezdődik, apró mozdulatokkal.
Csak szelektíven!
A szelektív hulladékgyűjtés a tudatosság egyik alapköve. Az origó, ahonnan indul a low waste életmód! Ha szelektíven gyűjtjük a háztartásunkban keletkező hulladékokat, már tettünk egy határozott lépést az újrahasznosítás lehetősége és a szemét körforgásának irányába. Kis lépés, de ha sokszor emeljük egyik lábunkat a másik után ezen az úton, egy idő után egyre gördülékenyebben tudunk majd sétálni, sokkal kevesebb szemetet kerülgetve.
Helyi=érték!
Ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor kijelenthetjük, hogy az élelmiszerek csupán csekély részét nem tudjuk beszerezni piacokon, helyi termelőktől. Ha elhatározzuk, hogy mostantól az itthon megtermelt termékeket preferáljuk a több száz, vagy épp ezer kilométeren át utaztatott áruval szemben, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy alakuljon a kínálat, egyre kevesebb importra legyen szüksége a gazdaságnak, ami egyre kevesebb károsanyag kibocsátást eredményezne az utazás elspórolásával. Utópisztikusnak hangzik, teljesen véghezvinni talán lehetetlen, de ha csak azon termékek esetében éri el ezt a gazdaság, amiből túlkínálat van határon belül, már sokat segített a klímavédelem ügyén.
Stop plastic!
Olyan menő szövet táskák, vagy gyümölcs és zöldségtartó szütyők cserélnek gazdát manapság a neten, hogy kiegészítőnek is elmennének. Akár otthon is készíthetünk ilyesmit a kreativitásunknak teret engedve. Végtelenszer felhasználhatók, nem kötnek ki a szemétben, így nem termelünk újabb és újabb műanyaghalmazt. És ez csupán egyetlen dolog a háztartásunkban, amin változtatunk. Ha ez megvan, vesszen a többi fölösleges műanyag!
Közlekedjünk tudatosabban!
Debrecen az utóbbi időben egyre több fronton igyekszik felhívni a figyelmet a fenntartható közlekedés fontosságára. Bicikli, tömegközlekedés, netán roller vagy gyaloglás: ezekkel sokat teszünk a tisztább levegőért, az egészségesebb környezetért és a saját egészségünkért is.
Az elejétől kezdve
Talán az egyik legfontosabb feladatunk a Földünkért vívott harcban, hogy gyermekeinknek megtanítsuk a környezettudatosság alappilléreit. Hangsúlyozzuk, hogy a fenntarthatóságra törekvés jelenti a környezetünk egészségének kulcsát, hogy fölöslegesen szemetelni nem jó és hogy ki gyalog vagy bicajjal jár, az nem csak a saját, de a világunk egészségéért is sokat tesz. Nekünk ezek az apróságoknak tűnő dolgok is nagy kihívásokat jelentenek, hiszen teljes szemléletváltást kívánnak, hogy beépülhessenek a mindennapjainkba, de ha mindent megteszünk ezért, a gyerekeinknek már ez lesz a természetes.
Van az a mondás, hogy „a Földünket az unokáinktól kaptuk kölcsön”. Vigyázzunk rá a tőlünk telhető maximumot nyújtva, hogy amikor ők ünneplik felnőttként a Földünkért világnapot, büszkék lehessenek ránk, amiért megóvtuk nekik.
Hozzászólások