Elérkeztünk minisorozatunk befejező részéhez, melyben a debreceni autómentes rendezvény tapasztalatait vesszük górcső alá. Milyen volt a fogadtatás, mennyire volt ténylegesen autómentes a belváros, és zöld az a bizonyos „zöld sziget”? Erős próbálkozás volt a környezetkímélőbb közlekedés oltárán, vagy biztonsági megoldásokkal operált a program? Képes beszámoló és vélemény.
Szombaton tartották Debrecenben, az Európai Mobilitási Héthez csatlakozva az Autómentes napot. Sorozatunk első részében arról írtam, hogy miért is lenne mindenki számára kifizetődő, ha gyakrabban használnánk környezetkímélőbb utazási eszközöket. Milyen próbálkozásai voltak eddig a cívisvárosnak az autómentesség jegyében és milyen irányt vett idén a zöld törekvés?
A második részben a bőséges programkínálat került nagyító alá. Idén a város több társszerv bevonásával igyekezett az autómentes lehetőség teljes palettáját bemutatni a nagyérdeműnek. Emellett nem maradhattak ki a tömegeket- főleg családokat- bevonzó egyenruhás vendégek sem, így a rendőrség, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság teljes járműarzenállal együtt vonult fel, a rendezvény égisze alatt berendezett zöld szigetre.
De mik voltak az eddigi törekvésekhez képest nagyszabásúnak mondható Autómentes nap tapasztalatai?
Napokkal korábban már a létező összes platformon hirdette a DKV Zrt., hogy ezen a napon egy forgalmi felmutatásával ingyen utazhat a járatokon egy 5 fős család. Ezt élesben is teszteltem a gyerekeimmel, azonban az első járat sofőrje, akivel találkoztunk szombaton, és akinek felmutattam a forgalmit, tőlem hallott a kezdeményezésről. Gyors információkérés után természetesen tisztázódott a dolog, de hamar kiderült, hogy eddig nem sokan lobogtatták a forgalmijukat. Sebaj, korán van még, gondoltam, titkon pedig bíztam abban, hogy egy szabályos népcsődületbe fogunk megérkezni a főtérre.
A népcsődület elmaradt, helyette egy-egy kisebb csoport nézelődött a standoknál. Korán van még, gondoltam ismét, a bemutatók is csak ezután kezdődnek, biztosan ezért ilyen szolid az érdeklődés. A programokra tényleg nem lehetett panasz, hisz
az elektromos luxusautók kiállítása, a tűzoltó-, és rendőrautók kulisszatitkai, a promóciós ajándékok, a kvízek és a szimulátorok révén bőven talált magának érdekességet és elfoglaltságot a család minden tagja.
Ami a lezárásokat és a zöld szigetet illeti: a korlátozásokkal biztosra ment a város, hiszen egy pici szeletet vett ki csupán a hétvégi autós forgatagból ami a Piac utca- Szent Anna utca- Kossuth utca közötti szakaszt jelentette. Az átjárás viszont szabad volt a Kossuth utcán, és az Arany Jánosról a Miklós utcára tartó szakaszon, így nagyon nem bénította meg a belvárost, érzékeltetve, hogy milyen is lenne, egy teljesen autómentes Debrecen. Hétvégére került a rendezvény, ha mindezt a hétköznap csúcsforgalmában rendezik, szinte biztosan hangosabbak lettek volna a kritikusok, mint a kezdeményezést üdvözlők.
A lezárások tehát egy komfortos, mindenki számára kevés lemondással járó Autómentes napot eredményeztek.
Ahogy elkezdődtek a bemutatók és a színpadokon a rendezvények, egyre nagyobb létszámban jelentek meg az érdeklődők is. A legtöbben talán a rendőrség bemutatóit nézték, főként amikor egy rajtaütést és letartóztatást tapasztalhattunk meg testközelből rohamfelszerelésbe öltözött rendőröktől.
A rendőrségi motorokat, a DKV Zrt. buszainak kulisszatitkait, egy tűzoltás kellékeit, az elektromos kerékpárok teljesítményét prezentálni hivatott bemutatót, vagy a KRESZ-tesztet sokan kísérték figyelemmel, vagy próbálták ki.
Mégis maradt bennem némi hiányérzet. A rendezvény tökéletesen bemutatta, milyen alternatívák állnak a debreceniek rendelkezésére, ha picit tenni szeretnének a jobb levegőért és életük minőségéért. A program szuper kikapcsolódást nyújtott szombatra a családoknak, érdekességekkel és modern technológiával egyaránt fűszerezve. Az autómentességet mint mondanivalót, viszont túlragyogták a bemutatók és az elektronika. Amikor a környező utcákon nincs szabad parkoló, mert többen kocsival jöttek egy olyan rendezvényre, ahol pont az autó a nem kívánatos közlekedési eszköz, az azért levon a sikerességből, ami talán nem is a szervezők hibája.
Az irány jó, sok ilyen horderejű Autómentes napra van még szükség Debrecenben, akár az Európai Mobilitási Héttől függetlenül is, hiszen azt, hogy az emberek többsége feladja a legkomfortosabb, leggyorsabb közlekedési eszközt, és inkább biciklire ülve jussanak el A-ból B-be nem biztos, hogy kvízekkel lehet elérni.
Ha a kerékpáros közlekedést- a jelenleginél is jobban – a szárnyai alá venné az önkormányzat és a helyi vállalatok, szervezetek (mint ahogy tette korábban az EDC Debrecen a DebrecenMob nevet viselő zöld kihívással), akkor sokkal több lehetőség adódna arra, hogy kipróbálhassák az emberek ezt az alternatívát a hétköznapok gyakorlatában is.
A közösségi közlekedéssel kapcsolatban talán az a legtöbbször megfogalmazott kritika, hogy csúcsidőben lassú, egymás szájában állnak az utasok, túl hamar, vagy túl későn indulnak a menetrendekhez képest a járatok. Szerintem nincs olyan nagyváros, ahol a közösségi közlekedés tűpontosan szervezett, hiszen az emberi tényező, és az azt befolyásoló körülmények nem küszöbölhetőek ki sehol a világon. Ennek ellenére a járatsűrítések a leginkább zsúfolt vonalakon lehetnek jogosan megfogalmazott kérések.
Konklúzióként kijelenthető, hogy az autómentesség még gyermekcipőben tipeg – nem csak a cívisvárosban, de- hazánkban (is). A munkahelyek ügy mögé állása, a zöld közlekedést támogató kedvezmények nélkül biztosan nagyon lassú lesz a folyamat, ami jelenleg sajnos még csak halványzöld színben pompázik. Pedig- ismételve önmagam- az irány jó. A sebesség az, ami még hagy kívánnivalót maga után.
A rendezvény további képei- Kiss Lóránt jóvoltából- a galériánkban.
Hozzászólások