Kevés titokzatosabb élőlényt tudnék mondani a gombáknál. Nem növények, de nem is állatok, kecses különcök, akik külön országot alkotnak. Létfontosságú szerepük van a természet körforgásában, ízesítenek ételeket és italokat, ráadásul gyógyszereket is köszönhet nekik a tudomány. Akkor miért félünk tőlük? Miért rúg fel bárki egy ártatlanul ácsorgó gombát az erdőben esetleges mérgező mivolta miatt? Miért szólal meg a vészcsengő, ha a kertünkben nőnek, miközben a növényeink között is lehetnek „tömeggyilkosok”? Miért bonyolultabb a fajmeghatározás egy Facebook-ra feltöltött szép gombafotónál, és miért lenne mindenkinek kötelező felkeresni egy szakellenőrt, mielőtt elindul a fazék felé az erdőben szedett kalaposokkal? Molnár Edit gombaszakértő segítségével tisztáztuk a kérdéseket. Interjú.
A gombákkal kapcsolatos ismereteim kimerültek annyiban, hogy sok halálosan mérgező fajjal osztozunk a zöld területeken. Belátom, hogy borzasztóan szűkös volt a látókör, amin keresztül szemléltem ezeknek a furcsa és rejtélyes élőlényeknek a világát. Miután az éppen járni tanuló totyogóm eltipegett az udvaron egy népes gombatelep mellett, belevetettem magam az első pániktól vezérelve a Facebook-on található gombahatározós csoportok berkeibe, és bizony hamar leesett, hogy félelem helyett az ismeretek bővítése a leghasznosabb, ami a békés és mindenki számára hasznos együttéléshez kell. Az információmorzsáknak köszönhetően meglepően gyorsan váltam rettegőből tisztelővé, így már egy bevásárlás alkalmával is a járda melletti füves területet figyelem, hátha felbukkan egy gomba, amit szemügyre vehetek.
Molnár Edittel egy gombakiállításon találkoztunk. Szakellenőrként is tevékenykedik, én pedig alig vártam, hogy meséljen ismertetőjegyekről, nüansznyi különbségekről, a hazánkban fellelhető fajok népes táboráról és a gombákat övező tévhitekről.
- Mióta foglalkozol gombákkal?
Körülbelül 8 éve kezdtem érdeklődni a gombák iránt, 2016-ban végeztem el a gombaszakellenőri tanfolyamot.
Először a lágyszárú, vadontermő növények kötötték le a figyelmemet, a botanika szerelmese vagyok, de volt egy olyan ősz, mikor sok csapadék hullott és a gombafonalak rengeteg termőtestet növesztettek az erdőben. Ezek többségét viszont nem ismertem, úgyhogy ez volt az a pillanat, ami elrepített a gombák mesés világa felé. Tanulmányozásuk mára közös hobbivá vált a férjemmel.
- Szakellenőrként meg lehet ismerni teljesen a gombák világát?
Teljesen soha, még szakemberként sem, főleg manapság, amikor a molekuláris vizsgálatok újabb és újabb eredményekkel ruháznak fel minket
Új fajokat, nemzetségeket ismerhetünk meg általuk vagy régebbiek tűnnek el.
Egy-egy nemzetség tanulmányozásában viszont jól el lehet mélyülni.
A gombák
A gombák olyan élőlények, melyek önálló országot alkotnak az élővilágban. Nem növények (bár mozdulatlanságuk, és az, hogy termőtesteket növesztenek a növényekhez teszi őket hasonlatossá), és nem is állatok (pedig szénszükségletüket szervesanyagok lebontásából fedezik). Három típust különböztet meg a gombákkal foglalkozó tudományág, a mikológia: Egy gombafaj lehet szaprofita (korhadékot és tetemeket bont le), mikorhizzás (szimbiózisban él egy gazdanövénnyel), vagy parazita. Spórákkal szaporodnak. A fajok pontos számát illetően nincs konszenzus, 148 ezer ismert fajt azonosítottak mostanáig, de becslések szerint valójában 2 millió fölötti gombafaj él velünk a Földön.
- Van olyan gombafaj, amivel még nem találkoztál?
Igen, több ilyen faj szerepel a bakancslistámon. Például a lilatönkű pereszke, a déli tőkegomba, amelyek általános fajoknak tekinthetők, de még egy kirándulás, gombászás alkalmával sem láttam, találtam ezeket. Ma viszont életemben először bukkantam rá az óriás bocskorosgombára, itt Debrecen környékén, ami ráadásul azért is különleges, mert védett faj.
- Gyakran fordulnak az emberek szaksegítséghez, ha gombákról van szó?
Hozzám telefonos egyeztetés után szoktak gombát hozni bevizsgálásra, nem sokan keresnek fel. A piaci gombavizsgálóban dolgozó kollégáktól viszont sokkal többen kérnek segítséget, tanácsot. Sok gombász szüleitől vagy a nagyszüleitől szerezte meg az ismereteket, ők azok, akik rendszeresen járják az erdőket, mezőket,és körülbelül 4-5 fajt magabiztosan felismernek és gyűjtenek. Azonban vannak olyanok is, akik
azt hiszik, hogy jól ismerik a gombákat. Pedig bizony sokszor nincs így. Nekik fontos lenne szakellenőr segítségét kérni a gomba feldolgozása, fogyasztás előtt, mert a hiányos ismeretek miatt nagyon könnyen megtörténhet a baj.
És vannak azok, akik a gombászás során nemcsak a hasukra gondolnak. Ők a gombák szerelmesei, akik rácsodálkoznak a legapróbb termőtestekre is, akik igyekeznek minden tudást megszerezni ezekről a lenyűgöző lényekről és az erdőjárás alkalmával különleges élmény, boldogság tölti el lelküket a gombák rejtélyes és mindig újat mutató birodalmától.
- Ha gombákról beszélünk, sokaknak azonnal a mérgezés és a halálos veszély ugrik be elsőként. Miért csúszott el negatív irányba a gombák megítélése?
Én is tapasztalom ezt. Például ha egy édesanya megjelenik a gombakiállításon a kicsi gyermekével, akkor az első reakció tőle az, hogy jajj ne nyúlj hozzá!
Magyarországon nincs olyan gomba, amelynek a méreganyagai bőrön át szívódnak fel.
Nyilvánvaló, hogy halálosan mérgező gombafajokat nem adunk a gyerekek kezébe, de ha megérinti vagy megfogja, attól még nem lesz baja. Az nagyon jó lenne, ha minden gombagyűjtő ember felismerné a gyilkos galócát. Sokszor lehet látni felrúgott, széttaposott gombákat az erdőben.
Pedig amit nem ismerünk vagy mérgezőnek gondolunk, azokat is békén kell hagynunk, hiszen nemcsak hogy szépek, de fontos szerepük van az élőhelyükön.
A gombák mesés világa
Molnár Edit gombaszakellenőr és férje, Molnár Rudolf közösen kalauzolja a természet-, és gombabarátokat szakvezetéses túráikon. Ezen informatív kirándulások alkalmával Facebook-oldalukon prezentálják gazdag képanyaggal és pontos határozással, hogy milyen kalaposokkal találkoztak útjuk során. Emellett tanfolyamokat is szerveznek a gombák iránt érdeklődőknek.
A gombák rendkívül fontos, sőt nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a természetben. Ők alakítják át az elhalt szerves anyagokat a lebontó folyamataik révén újra szervetlen anyagokká. A mikorhizzás gombafajok nélkül a fafajok jelentős része képtelen lenne életben maradni. A laikusok figyelmét felhívni arra, hogy
nem minden gomba halálos veszedelem,
gombaismereti tanfolyamokon, kiállításokon, szakvezetéses túrákon lehet, valamit a Facebook-on több olyan gombahatározó csoport is létezik, amelyek segítőkész és szakképzett adminjaitól szintén sokat lehet tanulni.
Nagyon fontos, hogy fazékba nem határozhatunk fotók alapján. Minden esetben, ha valaki el szeretné elfogyasztani a gyűjtött gombát és nem biztos a határozásában, mutassa meg azt képzett szakellenőrnek!
- Milyen fajokkal találkozhatunk Debrecen térségében?
Számtalan faj található Debrecen környékén. A teljesség igénye nélkül néhányat említek meg: a tavasz első ehető gombája a cseh kucsmagomba, amely a homoki nyarasainkban fordul elő. Nyáron, de leginkább ősszel a nagy őzlábgombát gyűjthetjük az akácosokban. Nagyon gyakoriak a galócák, mint például a gyilkos galóca, a légyölő galóca, a citrom- és párducgalóca. Mezőkön, legelőkön találkozhatunk a mezei szegfűgombával, a pöfetegekkel, csiperkékkel. Természetesen a tinóruk és vargányák is megtalálhatók a hasgombászok nagy örömére.
- A galócákról nem lehet eleget beszélni, hiszen sokan már a közelükbe is félnek menni, ráadásul képi tévedés is van a köztudat kollektív agyában, ugye?
A gyilkos galócát minden gombászni szerető embernek kötelező megismerni, ezzel kellene kezdeni a tanulást.
Olajzöldes kalapja, fehér lemezei, fehér gallérja és fehér, szép elálló bocskora van. Kis gyakorlattal könnyen azonosíthatjuk ezt a galócafajt.
Tévhit, hogy a galócák mérgező fajok. Vannak közöttük ehetőek is, mint például a piruló galóca vagy a császár galóca, ami nem mellesleg védett faj hazánkban.
Többen a mai napig gyilkos galócát a légyölő galócával azonosítják. Piros kalap fehér pettyekkel, ez a mesékből ismert gomba, de nemcsak a kalapbőr színében különbözik a gyilkos galócától. A légyölő galócának nincs bocskora, hanem gumós tönkje van, melynek felső részén övszerűen elhelyezkedő burokmaradványok láthatók.
Számos olyan ehető gombafajjal találkozhatunk, amelyeknek megvan a mérgező hasonmása, ezek akár együtt is nőhetnek egy adott területen. Ilyen például a ehető mezei szegfűgomba és a mérgező mezei tölcsérgomba, az ehető ízletes tőkegomba és a mérgező fenyves sisakgomba, a mérgező gyilkos galóca és valamelyik ehető csiperke faj…
Ha ismeretlen gombafajt találunk, azt az ismert, ehető fajoktól elkülönítve, kis mennyiségben gyűjtsük és mutassuk meg szakellenőrnek!
Ha például gyilkos galóca keveredik az ehető gombák közé, akkor a teljes kosár tartalmát el kell vennie szakembernek a vizsgálat során.
Programajánló debreceni gombarajongóknak
Október 16-án szombaton a Hármashegyalján szerveznek Gombaismertető előadást és túrát a Zsuzsi Erdei Vasút jóvoltából természetbarátoknak. Az érdeklődők egész napos gombaismertető előadás és túra, valamint gombakaland túra közül választhatnak. A program pontos részleteit IDE kattintva ismerhetik meg.
- Ha valaki testközelből szeretne gombát tanulmányozni (pusztán az információszerzés és nem a fogyasztás miatt), hogyan érdemes megvizsgálni?
Vizsgálja meg a termőtestet! Figyelje meg a kalapbőr színét, mintázatát! Nézze meg, pl. vannak-e rajta burokmaradványok! Nyálkás tapintású van nem? Milyen a termőrétegtartója? Lemezes, csöves…?Milyen a tönk mintázata, üreges-e vagy sem, törékeny-e? Van-e gallérja, van-e bocskora? Sokszor érdemes kettévágni a termőtestet. Figyelje meg, színeződik-e a gomba húsa!
A gomba illata vagy szaga is közelebb vihet minket a határozáshoz. Figyelje meg az élőhelyet, a növényzetet! A fotókkal történő dokumentálás pedig az otthoni határozásban lesz segítségünkre.
A gombák működése összetett és csodálatra méltó. Minél többet tudunk meg róluk, annál jobban tiszteljük őket. Mozdulatlanul teszik a dolgukat: kapocsként kötik össze a holtat az élővel, hogy teljes legyen az élet nagy körforgása. Elég csupán egyszer belekóstolni a gombák világába, onnantól kezdve a mindent átszövő micéliumhálózat beszippantja az ember kíváncsiságát. Az enyémet biztosan. Köszönöm az interjút!
Hozzászólások