Átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat és a Közönségdíjat pénteken este a Művészetek Palotájában.
A Prima Primissima Díj tíz kategóriájának díjazottjai: Vámos Miklós író, műsorvezető; Mikulás Ferenc animációsfilmes szakember, stúdióalapító; Medveczky Ádám karmester; Benkő Imre fotográfus; a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola; Földi Imre olimpiai bajnok súlyemelő, edző; Tima Zoltán építész; Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista; Oplatka András történész, újságíró, műfordító és Marton László rendező. A Közönségdíjat Olasz Ferenc fotográfus, filmrendező vehette át.
Az alábbiakban közöljük a szervezők tájékoztatása alapján a díjazottak rövid életrajzát, az intézmények történetét:
Vámos Miklós József Attila-díjas író 1975-ben a jogi diploma megszerzése után az Objektív Filmstúdió dramaturgjaként kezdett dolgozni. 1991-ben megalapította az Ab Ovo könyvkiadót. 1995 és 2003 között televíziós műsorvezetőként is megismerhette a közönség. 35 kötete jelent meg, ebből néhányat 24 nyelvre fordítottak le. Magyarországon 4 drámáját mutatták be, írt forgatókönyveket is. Műveiben elsősorban a család és a történelem összefüggéseit ábrázolja.
Mikulás Ferenc 1971-ben lett az akkor alapított Kecskeméti Rajzfilmstúdió vezetője, a Kecskemétfilm Kft. 1993 óta működik. Ott készült a Magyar népmesék, a Mondák a magyar történelemből, a Mesék Mátyás királyról sorozat, a Vízipók-csodapók epizódjai, valamint magyar írók műveiből készült animációs filmek is. A stúdió filmjei több mint 80 nemzetközi fesztiválon kaptak díjat. Mikulás Ferenc 1995-tól a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál igazgatója, kitüntették már a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével és Balázs Béla-díjjal is.
Medveczky Ádám 1974-ben elnyerte a Magyar Televízió első alkalommal megrendezett karmesterversenyének második díját, ami országszerte ismertté tette a nevét. Még abban az évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa lett és karmesterként kezdett dolgozni a Magyar Állami Operaházban is. 1990 és 1993 között az intézmény főzeneigazgatója, 1997-től 2011-ig a Győri Filharmonikusok első karmestere volt. Számos kortárs magyar opera ősbemutatóját dirigálta. Európa összes országában megfordult, de többször fellépett az Amerikai Egyesült Államokban, Venezuelában, Japánban és Thaiföldön is. Munkásságát Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal is elismerték.
Benkő Imre 1968 és 1986 között a Magyar Távirati Iroda fotóriportere volt, 1987-től kilenc éven át az ózdi kohászat leépülését dokumentálta, ezzel a fotósorozatával 1992-ben elnyerte a W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját. 1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán. 1991-ben Pulitzer Emlékdíjat, 2004-ben érdemes művészi címet és Magyar Fotográfia Nagydíjat, 2016-ban kiváló művészi címet kapott, Balázs Béla-díjjal is kitüntették. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, több száz csoportos kiállításon szerepelt alkotásaival világszerte, hét fotóalbuma jelent meg, számos jelentős közgyűjtemény és galéria őrzi műveit.
A hátránykompenzáló pedagógiai módszert használó hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola a Miskolci Egyetem bázisintézménye, Géniusz tehetségpont és a Komplex Instrukciós Program vezető iskolája. Az iskola tanulói létszáma 230 körül mozog. Feladatuknak tekintik tanulóik iskolai sikerhez juttatását, arra törekeszenek, hogy minden gyermek a neki megfelelő oktatásban és nevelésben részesüljön. Cél, hogy a hejőkeresztúri általános iskolában a gyerekek optimista életszemléletű, egymásra odafigyelő, toleráns, az új iránt fogékony, a természetes környezetet védő, a nemzeti és helyi hagyományokat ápoló, szilárd ismeretekkel rendelkező fiatalokká váljanak
Földi Imre olimpiai bajnok súlyemelő, edző, a nemzet sportolója az 1950-es évek közepén Tatabányán lett súlyemelő. A magyar válogatottban 1977-ig szerepelt, első magyar bajnoki címét 1957-ben, az utolsót 1976-ban nyerte. Öt olimpián képviselte Magyarországot: 1960-ban Rómában 6., 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóban ezüstérmes lett. 1972-ben Münchenben olimpiai bajnok lett, 1976-ban Montreálban 5. lett, a versenyzéstől 1978-ban vonult vissza. 2005-ben az elmúlt 100 év legjobb súlyemelőjévé választották, 2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el és nevét viseli az önkormányzat által alapított kiváló helyi tehetségeket támogató sportösztöndíj is.
Tima Zoltán építész 1989-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, azóta a Középülettervező Vállalatnál (jelenleg KÖZTI Zrt.) dolgozik, kezdetben Marosi Miklós munkatársaként, 2000-től stúdióvezetőként. Jelentősebb megvalósult munkái közé több irodaház, lakóház, a Liszt Ferenc repülőtér SkyCourt épülete, valamint a Kossuth tér felszíni rendezése, az országház látogatóközpontja és múzeuma tartozik. Számos szakmai szervezetben vállal feladatot, 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Eddigi munkásságát többek között Pro Architectura és Ybl-díjjal ismerték el.
Maróth Miklós Széchenyi-díjas klasszika-filológus, orientalista 1967-ben arab-latin-görög szakán szerzett diplomát, majd az asszírológia kiegészítő szakot is elvégezte. Az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának munkatársa, majd vezetője. 1991-ben kezdte megszervezni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karát, amelynek alapító dékánja, a klasszika-filológia és az arab tanszék vezetője lett. Jelenleg az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója, az MTA rendes tagja. Az ókori görög és arab kultúra kapcsolatát kutatja, még kiadatlan arab szövegeket publikál, Közép-Ázsia történeti földrajzának számos vitás kérdésének tisztázásán dolgozik.
Oplatka András történész, újságíró, műfordító az 1956-os forradalom után emigrált családjával Svájcba. A Zürichi Egyetemen végzett 1968-ban, utána a Neue Zürcher Zeitung munkatársa lett. Volt stockholmi, párizsi, moszkvai, valamint budapesti tudósító. Cikkeiben sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával. Történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik, 2003-tól az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. 3 könyvet írt Magyarországról és 10 kötet magyar klasszikus szépirodalmat fordított. 2013 óta az MTA külső tagja.
Marton László Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező diplomája megszerzése után, 1968-ban került a Vígszínházba, ahol főrendező, majd 24 éven át igazgató volt. Legendás rendezései közé tartozik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Padlás, az Össztánc, a Harmincéves vagyok, az Őfelsége komédiása, a Nóra és A varázsfuvola. Meghatározóak Shakespeare-rendezései és sokat tett a kortárs magyar dráma színpadi bemutatásáért. Számos külföldi színház hívta meg, rendezéseit több mint 30 városban játszották világszerte, de legalább ennyire fontos magyar és külföldi színésztanári, professzori munkássága is.
Olasz Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus, filmrendező 1970-ben kezdett a Magyar Televízióban dolgozni előbb asszisztensként, szerkesztőként, majd rendezőként. Első filmjét Fejfák címmel a református temetők sírjeleiről készítette 1973-ban. Az elmúlt évtizedekben több mint száz képzőművészeti filmet készített a nagyszentmiklósi kincstől a középkori magyarországi művészet legszebb emlékein át Csontváry-ig. Ezek mellett a népi vallásosság tárgyi emlékeinek bemutatását tekintette legfontosabb feladatának. Az elmúlt 40 évben mintegy 50 kiállítása volt itthon és külföldön, eddig 12 fotóalbuma jelent meg. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
(MTI)
Hozzászólások