Ibrahima Sidibe már debreceninek érzi magát és boldog, hogy újra focizhat a DEAC-ban.
Mint arról tegnap beszámoltunk, csütörtökön letette az állampolgársági esküt a DEAC 40 esztendős labdarúgója, a szenegáli származású Ibrahima Sidibe. Ez egyben azt is jelenti, hogy a csapatot az NB III-ban húzóemberként segítő csatár mostantól szerepelhet a másodosztályban is, hiszen nem számít légiósnak. A sereghajtó gárda trénere, Sándor Tamás a hivatalos honlapnak elmondta, ugyan nem Sidibétől várják a megváltást, de örül, hogy vele egy újabb opcióval gazdagodtak a támadósorban. A HajdúPress megszólaltatta a visszatérő futballistát.
Mit jelent Önnek a magyar állampolgárság, s mióta várt erre a pillanatra?
Ibrahima Sidibe: „Nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült! Tavaly nyáron indítottam el az ügyet, eddig tartott, amire sikerült magyar állampolgárrá lennem. Fontos ez számomra, hiszen 2005-ben érkeztem először Magyarországra, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal Debrecenben lakom, és itt él a családom: a feleségem és a két csodálatos gyerekem. Nagyon jól érezzük magunkat a városban, amely az otthonunk, ismerjük minden szegletét, az embereket, akikkel nagyon jól kijövünk. A feleségem családja is rengeteget segít nekünk, amikor tudnak, jönnek hozzánk. Szóval szeretjük a cívisvárost, jóleső érzés, hogy most már az állampolgárságom is megvan.”
Arról nem is beszélve, hogy ennek következtében ismét játszhat a DEAC-ban.
„Természetesen ez is nagy örömmel tölt el, kedvesek voltak a csapattársak, a klubvezetők, akik a DEAC-pályán egy kisebb ceremónia keretében gratuláltak a magyar állampolgárságomhoz. Nem tagadom, hiányoztak a mérkőzések, vonzott az NB II-es szereplés, azon leszek, hogy ha lehetőséget ad a szakmai stáb, azt jó játékkal háláljam meg.”
Hogyan sikerül összeegyeztetnie a futballt a munkahelyi kötelezettségeivel?
„Volt már erről szó, és erre is találunk megoldást, csak akarni kell. Szerencsére mindenki nagyon segítőkész ezen a téren is.”
Mikor járt utoljára Szenegálban?
„Huuuu, elég régen, négy vagy öt éve is van már annak. Amíg a kisfiam pici volt, nem jöhetett szóba, hogy elutazzunk, nélkülük pedig nem akartam elrepülni. Ráadásul amíg profi voltam, elég rövidek voltak a szabadságaim. Most, hogy a gyermek már nagyobb, ha kicsit hosszabb szünetünk lesz, akkor meglátogatjuk az ottani rokonokat.”
Hogyan látja, sikerül bennmaradnia a DEAC-nak a Merkantil Bank Ligában?
„Nehéz feladat, de nem tűnik lehetetlennek. Még van hátra 17 forduló, az tizenhét lehetőség, vagy tizenhét döntő. A csapatban, a szakmai stábban és az egész klubnál mindenki azon van, hogy ősztől is NB II-esek lehessünk. Meccsről-meccsre kell haladnunk és bízni abban, hogy siker koronázza a törekvéseinket.”
(TN)
Fotók: Derencsényi István/deac.hu
Hozzászólások