Szirák Péter, a Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet professzora tanulmánykötetével elnyerte a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Publikációs Díját. A kiadvány a szerző elmúlt negyedszázad alatt született írásaiból nyújt válogatást.
A könyv a tanulmányok, monográfiák közzétételén túl a magyar irodalomtudomány orientációjának, érdeklődésének, módszertanának változásairól is szól, ezen belül arról is, hogy a szerző mit tudott egy irányzat, a hermeneutika alakulástörténetéhez személyesen hozzátenni.
Érdekes élmény volt már maga az írások összegyűjtése is, mert bár határozott elképzelésem volt arról, hogy mi az, amit érdemes beválogatni, vagy éppen kihagyni, de azért sok meglepetés is ért, hiszen bonyolult dolog visszatekinteni arra, hogyan gondolkodtam húsz-harminc évvel ezelőtt. Összességében összetett tapasztalatokat szereztem, de a korábbi írásaim szövegeiben nem éreztem szükségét lényegi változtatásoknak. Éppen ezért szerepel a kötetben minden írás alatt annak keletkezési dátuma, mintegy dokumentálva ezzel, hogyan vélekedtem egy adott témáról egy adott időpontban
mondta el a hirek.unideb.hu portálnak a kötet születését megelőző munkáról Szirák Péter.
Az irodalom ígérete. Tanulmányok 1998-2023 című életműkiadvány több mint 500 oldalon öt fejezetben mutatja be az irodalomtörténész írásait, amelyek nem teljesen kronologikus sorrendben követik egymást, ezért van benne időrendi, valamint tematikus rendezettség is.
Az első fejezet az emlékezettel, a kánonnal foglalkozik. 30-35 évvel ezelőtt, tehát a rendszerváltás utáni években a magyar irodalomtudományt fölöttébb foglalkoztatta az értékrend változása. Egyrészt közel volt az önkényuralmi rendszer, másrészt nagymértékben átalakult az irodalomtudomány módszertana, érdeklődése. Máig tart a vita arról, hogy mi a hivatalos értékrend, mi a fontos az olvasók, vagy éppen a tudósok, kritikusok, a szakma számára, hiszen ezek nem feltétlenül fedik egymást, sőt, sok esetben eltérnek, ami egyébként nem is baj. A legfőbb kérdés éppen ezért az, hogy ezek a nézetek, vélemények hogyan hatnak egymásra
emelte ki a professzor.
A további fejezeteknél jól nyomon követhető, hogyan változott meg az irodalomtudomány, az irodalmi olvasás módszertana, a medialitás, vagy éppen egy újabb keletű irányzat, a biopoétika hatására.
Vannak benne újraolvasások is, hiszen – többek között – két évtized után újra elővettem Kertész Imre főművét, a Sorstalanságot, és tanulságos, hogyan változott meg ennyi idő elteltével a saját egykori olvasatom
emelte ki példaként Szirák Péter.
A kötet külön fejezetben foglalkozik a 20. század vége, a 21. század elejének legnagyobb hatású magyar írója, Esterházy Péter munkásságával.
Nem véletlen, terveim között szerepel egy Esterházy-monográfia megírása is. 1996-ban jelent meg Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész kiváló könyve, Esterházy 2016-os haláláig azonban tovább alakult az életmű, és a Termelési-regénynek is van egy újabb reneszánsza a szakmában, ezért gondolom időszerűnek. Emellett foglalkoztat a gyermekiség kérdése, de nem mint gyermekirodalom, hanem – ahogy Kosztolányi Szegény kisgyermek panaszai, Móricz Árvácskája, vagy akár a Sorstalanság mutatja – egy gyermek elbeszélő szemszögéből közelítve a témát. És a gyermeki nézőpont fontos tendencia a kortárs magyar elbeszélő prózában, ezért is szeretnék egyszer erről is könyvet írni
vázolta terveit a professzor.
A Publikáció Díjas kiadvány, Az irodalom ígérete. Tanulmányok 1998-2023 című kötet a https://hdl.handle.net/2437/386875 linken is olvasható.
Forrás: Debreceni Egyetem M. Tóth Ildikó Sajtóközpont – BZs
Hozzászólások