Egészen különleges szerepben láthatják Penélope Cruzt a magyar mozikban a napokban debütáló, Gastón Duprat és Mariano Cohn rendezte Út a díjesőig című filmben. A színésznő ugyanis ez alkalommal rendezőt alakít a filmvásznon.
Talán ebből a felvezetőből is érzékelhető, hogy az Út a díjesőig nem más, mint egy klasszikus film a filmben történet. Egy film keletkezésének és forgatási viszontagságainak mélyreható látlelete, amely ily módon a filmes világ kulisszáiba is betekintést enged.
Adva van a Penélope Cruz alakította Lola, az extravagáns, öntörvényű, bátor, leszbikus mivoltát büszkén vállaló rendező, aki egy gazdag, miliárdos vállakozótól, Umberto Suareztől felkérést kap: az úr a 80. születésnapját maradandó módon, egy, a nevével fémjelzett, általa szponzorált film megvalósításával kívánja megünnepelni. A Versengés című regény filmvászonra álmodását Lola természetesen elvállalja, ám ragaszkodik hozzá, hogy a projekthez az ország két legfelkapottabb színészét kérjék fel a főszerepre. Azért esik Ivanra (Oscar Martínez) és Félixre (Antonio Banderas) a választása, mert bennük véli felfedezni a megfilmesítendő történet két fivérének egymással homlokegyenest ellentétes karakterét. Ivan ugyanis a nagybetűs színész, a megkérdőjelezhetetlen szaktekintély, aki a hivatását magas szinten oktatja is, ennek ellenére visszafogott figura, míg Félix a bulvárvilágban is ismert világsztár, aki meglehetősen tisztában van a tehetségével. Az általuk megformált egyik fivér, az Ivan játszotta Pedro normális polgári életet élő férfi, míg a Félix alakította Manuel egy alkoholista, bűncselekménybe keveredő, kétes alak.
A rendező és a két színész találkozásával nem másba, mint három erős egó összeütközésébe és folyamatos harcába csöppenünk, úgy, hogy ez a küzedelem a film jeleneteinek próbái során bontakozik ki előttünk. Ahol persze egyik se enged a maga (vélt) igazából. Ráadásul úgy, hogy a színészek mindehhez művészi eszközeiket is bevetik: egy idő után fogalmunk sincs, hogy amikor elmondanak, bevallanak magukról valamit, azt magánemberként, őszintén tálalják-e, vagy a másik kettő ugratása, bosszantása céljából csak imitálják, hogy miken mentek keresztül.
S amikor Lola már azt hinné, hogy különböző – meglehetősen szokatlan eszközökkel – „betörte” a két színészt, vagy ahogy ő fogalmaz, „próbára tette az egójukat”, olyan nem várt, továbbra is a rivalizásból fakadó fordulat következik, amely a teljes projekt létrejöttét is veszélybe sodorja.
Azt, hogy a váratlan fordulat után megvalósul-e a film, azaz eljutnak-e az alkotók a díjesőig, nem árulom el, arról győződjenek meg önök. Ne pergő, ne gyors ritmusú mozit várjanak, hanem engedjék bele magukat ezeknek a nagyszerű művészeknek köszönhetően az általuk alakított karakterek pszichés játszmáiba. Ahol a film a filmben-sztori miatt a két színművész alakította fivérek rivalizálása is terítékre kerül, azaz nemcsak film a fimben tárul itt elénk, hanem egyfajta rivalizálás a rivalizáslásban is. Köszönhetően annak a szintén csodálatosat alakító Irene Escolarnak is, aki a két fivér közös szerelmét, Dianát alakítja.
Agytekervényeket és érzelmeket tehát egyaránt megmozgató, szokatlan, unikális filmélményben lehet részük, ha megtekintik az Út a díjesőig című filmet. A Duprat-Cohn rendezőpáros alkotását keressék az Apolló mozi repertoárján.
Gyürky Katalin
Hozzászólások