1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján 1961 óta március 27-e Színházi Világnap, 1978-tól pedig a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik ezt a napot. A megemlékezés célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet és a kultúra fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt.
A világnap alkalmából megfogalmazzák azt a gondolatot, ami a színházat jelképezi a jelenben, Magyarországon a hagyományok szerint az előadások előtt hangzik el ez az üzenet. A jelenlegi járványügyi helyzet nem teszi lehetővé mindezt, így az idei összegzést, Shahid Nadeem pakisztáni drámaíró üzenetét az ITI Magyar Központja felkérésére Jordán Tamás, a Nemzet Színésze olvasta fel.
A Színházi Világnap jelentőségéről Végh Veronikával, a debreceni Páholy Lakásszínház és az oDEon Egyetemi Színház produkciós vezetőjével beszélgettem.
Veronika, a színházcsinálás az életed középpontjában áll. Miben látod a Színházi Világnap jelentőségét?
Az idei üzenettel nagyon egyetértek. A színház egy szakrális tér, és nem csak a színészeknek, a nézők számára is. Rengeteg elengedhetetlen dolgot mutat meg, tár fel, szembesít. Kedves nosztalgiával és tettrekészséggel telik részünkről idén március 27-e.
Hogyan ünnepeltek a családoddal, hiszen nálatok nem igen akad olyan családtag, akinek ne volna fontos a színház.
Mi minden nap ünnepeljük a színházat, ugyanúgy, mint az életet. Szerintem ez az ünnep arra jó, hogy egy pillanatra megálljunk, mint egy születésnap alkalmával. Olyankor is tortával készülsz és elgondolkodsz. Én előveszek ilyen ünnepekkor fotókat korábbi előadásokról, vagy elgondolkodok azon, milyen darabot kellene bemutatni a közeljövőben. Jobb esetben ilyenkor készülnék az esti előadásra és a nézőkkel együtt ünnepelnék.
Az idei üzenetet Jordán Tamás olvasta fel, nemrégen még ő is vendége volt a Páholy Lakásszínháznak és az oDEonnak is. A következő időszakban, a járványügyi intézkedések keretében azonban zárva tartanak a színházak. Hogyan próbáltok kapcsolatot tartani a közönségetekkel?
Jordán Tamás azt mondta nekünk, amikor vendégként nálunk járt, hogy nagyon szerencsés Debrecen városa, amiért ilyen színházcsináló emberei vannak. Számomra, a munkámra nézve ez az egyik legnagyobb elismerés. Természetesen ebben a megváltozott helyzetben is igyekszünk tartani a kapcsolatot a közönségünkkel. Egyelőre a közösségi felületeken – tudatosan – nem vagyunk annyira aktívak. Mi ebben az időszakban elkezdtünk új projekteken dolgozni, amelyek számunkra is és a nézőink számára is kedvezőek lehetnek. Most elcsendesedés van a világban, részünkről azonban ez az időszak sem a pihenésről szól, ugyanúgy nagy erőbedobással dolgozunk. A következő hét folyamán előrukkolunk egy, a kultúra szerető közönséghez, gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szóló új projekttel, ami alkalmazkodik a jelenlegi helyzethez.
Egyébként attól függetlenül, hogy most mindent a járványügyi helyzet ural, nem álltunk le. Jól vagyunk, és ezt az időszakot alkotási lehetőségként fogjuk fel. Már elkezdtük írni az új darabunkat, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a kollégákkal, effektíve most van időnk aládolgozni az új elképzeléseinknek.
Fotók: Páholy Lakásszínház
Bucsi Bernadett
Hozzászólások