Rák. Mindössze három betű, mégis képes a feje tetejére állítani bárkinek a világát. Még akkor is, ha a daganatos betegségek kezelésében és gyógyításában egyre szebb arányban nyer csatát az orvostudomány. Akkor is, ha a szűréseknek köszönhetően, az időben felismert tumor egy rossz emlékké tehető. Mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, aki szembenézett ezzel a szörnyű kórral. Ismerünk olyat, aki győzött, és olyat is, aki a hősies küzdelem ellenére maradt alul. A rák nem válogat, nem érdekli a boldogság, a családi állapot, vagy a társadalmi státusz. A rák jön, és belemar mindenkibe, aki a közelében van. Megtöri a diagnózist kapót, és megtöri környezetét is. A Rákellenes Világnapot azonban az a cél hívta életre, hogy ez változzon: hogy orvos és beteg egységként vonuljon csatába, hogy a szűrővizsgálat pajzs legyen a láthatatlan ellenséggel szemben, és hogy a megelőzés fontosságát a mostaninál is nagyobb hangerővel harsogja a világ.
2000 februárjában Párizsban tartotta a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) a rákellenes világkongresszust. Február 4-én aláírtak a résztvevők egy dokumentumot, melyben a világ figyelmét hívják fel arra, hogy a rák elleni harc a tudomány egyik legnagyobb feladata lesz az elkövetkezendő évtizedekben.
Ennek a dokumentumnak a tiszteletére került a Rákellenes világnap február 4-re.
A rák nem más, mint egy rendellenes sejtburjánzás. Kialakulásának okát DNS-mutációkra vezeti vissza a tudomány, melyek kialakulhatnak örökletes úton, vagy környezeti tényezők hatására. A rák sokféle tünetet képes produkálni, a szimptómák a kialakulás helyétől, az érintett szervtől, a betegség előrehaladottságától függnek. A legtöbb ráktípus- időben észlelve- ma már nagy arányban gyógyítható.
A feladat pedig sajnos azóta is adott. A rákgyógyításban az elmúlt 22 esztendőben rengeteg fejlődés volt tapasztalható, de a végcélt, miszerint egyetlen gyógyszerrel rövid időn belül véglegesen ki lehessen gyógyulni ebből a betegségből, még nem értük el. Karikó Katalin kutatóbiológus és munkatársai az mRNS alapú vakcinákat a koronavírus előtt eredetileg erre a célra fejlesztették, hogy legyen az orvostudomány kezében egy fecskendőbe zárt fegyver az ősellenséggel szemben. Aztán jött a COVID-19, és picit háttérbe szorította a rákvakcina fejlesztését. Sőt, nem csupán azt: a szakrendelések leállása bizony sokak időben való diagnosztizálását is megnehezítette.
Idén a Magyar Rákellenes Liga február 4-hez kapcsolódó programja a megelőzéstől a rehabilitációig vezető útra fókuszál. A cél az, hogy minden daganatos beteg egyenlő és megfelelő ellátást és tájékoztatást kaphasson, ne legyen rákgondozási szakadék, sem vidéken, sem fővárosban, sem koronavírus-járvány idején, sem anélkül. Egyre hatékonyabb gyógyszerek állnak a tudomány rendelkezésére, azonban ezek nem mindenki számára érhetőek el.
Erre a kezdeményezésre hazánkban sajnos kifejezetten nagy szükség van, hiszen 2020-ban és 2021-ben is hazánk vezette a rák okozta halálozási rátát az Európai Unión belül. Hogy ez a helytelen életmódnak, az egészségtelen mértékű stressznek, netán a szűrővizsgálatokon való alacsony részvétel miatt van, azt sajnos nehéz megmondani, de az is elképzelhető, hogy ez a szomorú dobogó sok tényező együttes hatásának az eredménye.
Mindent összevetve általánosan kijelenthető, hogy
a rák esetén az egyik legfontosabb tényező az idő.
Az idő,
- amíg eljutunk szűrésre,
- amíg a „találtunk valamit” mondattól a pontos, szövettan által is meghatározott diagnózisig kerül a beteg,
- ami a diagnózis és az első csepp kemoterápia között eltelik.
Az idő mindenre gyógyír, tartja a mondás: jelen esetben ez a rákra is igaz, hiszen ha időben elmegyünk szűrésre, és időben észreveszik a problémát, jó eséllyel időben kerülünk a megfelelő szaksegítséghez.
A szűrés életet ment. Ne ezen spóroljunk időt.
Hozzászólások